Pentax 645Z avagy egy teszt utóélete

Pontosan egy éve adtam hírül, hogy megjelent egy tesztem a PENTAX 645Z-ről.
Az évforduló alkalmából én is közreadom írásomat, annyi különbséggel, hogy itt és most már a saját termékfotóim szerepelnek.
A tavalyi blogbejegyzés pedig itt.

“A szerény nagyképű”

Pentax 645Z
(Lead:) Feljövőben, vagy leszálló ágban vannak a középformátumú gépek? Van-e még létjogosultságuk a fullframe-nél nagyobb érzékelővel rendelkező monstrumoknak? Amit megnyerünk a réven, nem veszítjük el a vámon? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ, miközben kézbe vesszük a PENTAX 645Z-t

TECHNIKAI ADATOK

PRO:
Nagy érzékelő
Időjárásálló ház
Könnyű kezelhetőség

KONTRA:
Nagy tömeg
Pentaprizma, tükör, optikai kereső
Nehézkesen használható, lassú élőkép

Képérzékelő:  43.8 mm x 32.8 mm-es  CMOS szenzor, elsődleges RGB színszűrővel
Felbontás: 51.4  megapixel
Adattárolás: SD/SDHC/SDXC memóriakártya (UHS-I kompatibilitás) kettős foglalat
Záridő: 1/4000-30 sec.
ISO érzékenység: 100-204 800
Képformátum: JPEG, TIFF, RAW (14 bit) képarány 4:3
LCD-kijelző: 3,2″ képátlójú, kihajtható, 1.037.000 képpontos, törés- és karcálló bevonattal
VIDEO: Full HD (1920×1080 px, max. 60 kép/mp) és HD .MOV és .AVI fájlformátum
Méretek: 117 x 156 x 123 mm
Tömeg: 1470 gramm (csak a váz, memória-kártya és akkumulátor nélkül)

A valaha  szebb napokat látott Pentax a régi “négy nagy” kisfilmes fényképezőgép-gyártó  egyike. A filmes érában (nem szeretem az “analóg” meghatározást) a Canon, Minolta, Nikon és a Pentax számított a legmenőbb márkának. Sőt, utóbbi ezek közül is kiemelkedett, hiszen a fantasztikus négyes kizárólagosaként gyártott és forgalmazott rollfilmes (120/220) kamerát. Csak kis kitérőként, de tisztelettel  említsünk  még  néhány más  gyártót: a Mamiyát, a Bronicat, Rolleiflexet, Contaxot  és természetesen a mára már legendássá vált Hasselbladot.
Az “ős”  Pentax 645 1984-ben került a boltok polcaira. Integrált markolat, klasszikus pentaprizmás felépítés, középhangsúlyos TTL-mérés, a manapság megszokott, többfajta expozíciós mód, valamint – a mai szemmel nézve megmosolyogtató – 1,5 expo/sec sorozat-sebesség jellemezte. Ez a típus több, mint tíz évig volt gyártásban, majd 13 év után megjelent a közel hasonló paraméterekkel rendelkező testvér, mely azonban már korának megfelelő szintű  autófókuszos élességállító-rendszert és mátrix fénymérőt kapott.
A digitális korszak 2010-ben köszöntött be a Pentaxnál, ekkor dobták piacra a 645D-t. Mivel erős  és jól bejáratott volt a brand, ráadásul az objektív-bajonett elfogadta a régebbi MF és AF optikákat is, a gép nagyon gyorsan sikeres lett, annyira, hogy több díjat is nyertek vele a gyártók. Négy évvel később, 30 évvel az “ős” világra jötte után jelent meg tesztünk tárgya, a 645Z, mely külsejében ugyan alig, míg technikai mutatóiban nagyot változott.

A külső és a tartalom
Felépítés:
A kameraház őrzi a 30 éve megálmodott formát, integrált markolatánál  azóta sem találtak ki jobbat. A ház anyaga magnézium,  a váz alumínium-öntvény, robosztus, időjárásálló,  76  ponton gumival szigetelt. Magasságában és szélességében nem számottevően nagyobb, mint egy Canon 1Dx, vagy egy Nikon D5, de a prizma alatti tükör mérete miatt hosszban jóval nagyobb az említett masináknál.
A hátsó részt a két irányba dönthető LCD uralja, attól leválasztva a jobb oldalon, a hüvelykujjal jól elérhető helyen, komplex kezelő-panel található.
Sok dedikált gomb van a házon (ebből 4 személyre szabható) ezeken kívül még forgó választókapcsolók és két tárcsa segíti a gyorsabb beállítást, vagy a bekapcsolás nélküli ellenőrzést.
A váz tetején az elmaradhatatlan üzemmód-választó henger, beállítható lehetőségek: P, Sv, Tv, Av, TAv, M, B, X(1/125 sec)  valamint U1-3(egyéni konfigurációk), beállított paraméterek ellenőrzésére a döntött felső LCD szolgál.
A gép jellegzetes alakját nagyban meghatározza, hogy nem csak alul, hanem a markolattal ellentétes oldalon is található egy normál állványmenet, az állóképek készítésének elősegítésére.
A rendszerre 645AF2 bajonettes optikákat terveztek, a kínálatban 10 fix  és 6 zoom-objektív szerepel, lefedve ezzel a 20-310mm-es fókusztávolságot (Leica átszámítás).

Képalkotás:
A vázban Sony gyármányú,  43,8 x 32,8 mm-es, 51,4 megapixeles  CMOS képérzékelő dolgozik. (Ugyanezt használta  a Hasselblad és a Phase One egyes gépeiben). A képalkotási terület kb. 1,7-szer nagyobb, mint a 35mm-es full-frame formátumnál. A gyújtótávolság-szorzó  0,79, ami a Leica  képmérethez tartozó fókuszértékek átszámítására szolgál. Tehát a “kitben” kapható D-FA 645 55mm f/2.8-as optika “leicás” fókusztávolsága 43,45mm.
Az elérhető érzékenység: ISO 100-204800 érték között állítható, a képfeldolgozó rendszer a gyors PRIME III, mely szoros együttműködésben dolgozik a 86.000 pixeles RGB fénymérő szenzorral.  (Fénymérési módok: mátrix, középre súlyozott és spot. Expozícó korrekció +- 5FÉ)
Ehhez csatlakozik az AF-modul, mely a regényes SAFOX XI névre hallgat és a PENTAX K3-ból került át, hogy innentől a nagy testvért is szolgálja.  A fázisérzékelős mérőpanelban 27 mérő pont van, ebből  25  Jolly-Joker, vagyis  keresztérzékelős. Az AF működési tartománya -3-18 FÉ, és kifejezetten a 2.8-as fényerejű objektívekhez hangolva. Üzemmódok közül bátran válogathatunk, van AF-S (egyszeri) vagy AF-C (folyamatos) beállítási lehetőség, a fókuszpontokat használhatjuk egyenként, vagy csoportba rendezve, de lehetőség van az egy területet(zónát) megadni, ahol a rendszer saját maga választja ki a mérőpontot speciális  algoritmusa alapján. Érdekes módon a gyár ezt kifejezetten ajánlja, mivel a panel eredetileg egy “APS-C”  CCD-nagyságú géphez készült (K-3), és a fókuszpontok szorosan egymás mellett, a látómező középső részén helyezkednek el.
A kimeneti képformátumok között szerepel a négy különböző nagyságú jpeg (3, 21, 36, 51 MB), nyers fájl (14 bites RAW, PNG) és a lassan már feledésbe merülő TIF is. Legnagyobb méret: 8256 x 6192 px
A mechanikus zár 100.000 expóra tesztelt és garantált, szerkezetéből adódóan azonban hangos. A zajhatást csak növeli a klasszikus DSLR-ekre jellemző tükör felcsapódása, ez utóbbi mozgása azonban kiiktatható.
A keresőbe a kép egy trapezoid formájú  prizmán keresztül érkezik (lefedettség 98%, nagyítás 0.62,)
A látómező alatt a szokásos felvételi adatok láthatóak.
Az elkészült  fotók dupla kártyafoglalatban landolnak, kezelt típusok: SD, SDHC, SDXC

Mindennapi használat:
Első találkozáskor egy régi sláger,  a “Nagy test, nagy élvezet” csendült  a  fülembe. Háááát, tényleg nagy, a fizikát sajnos nem lehet becsapni: a középformátumú érzékelőhöz törvényszerűen termetes optikák dukálnak, s hiába a sok műanyag, a rengeteg üvegnek megvan a tömege, a váz még egy közepes objektívvel  is teljes embert kíván.
Ha azonban rászánunk néhány órát a gép megszelídítésére, egy bizonyos idő után ámulva érezhetjük úgy, hogy az szinte belenőtt a kezünkbe. A nem csekély tömeg és az ergonomikus kialakítás, jó egyensúllyal párosulva igen stabil tartást eredményez.
Bekapcsolás után az elektronika azonnal életre kel, az autofókusz rövid reakcióidejű és nagyon precíz. A gyári ajánlással szemben én inkább az egypontos AF-et favorizáltam, ki nem állhatom, ha a gép helyettem akarja eldönteni, mi legyen éles a fotón és mi nem. Piros pontot érdemel, hogy a készülék hátfalán külön gombbal is aktiválható az élességállítás, így gyorsabban követhetjük az eseményeket és  még jobban kaphatjuk el a pillanatot, dacára annak, hogy a PENTAX 645Z nem egy riportergép.
A nagy, világos keresőben öröm a komponálás, bár a hasznos segédvonalakat, valamint a korrekciókról az azonnali visszajelzést itt sajnos el kell felejtenünk.
A magyar nyelvű menüben nem lehet eltévedni, a kezelőszervek  klasszikus logika szerint rendezettek, egy kis gyakorlás után már csukott szemmel is megtalálni az elérni kívánt dedikált gombot, két állású kapcsolót, vagy tárcsát. A beállítások ellenőrzésére a felső, kissé puritán LCD kijelző helyett inkább a hátsó, nagy, dönthető panelt használtam, státuszképernyő beállításban. Bár a gyártó erősen javallja  a (videós) élőkép használatát, én ezt szinte használhatatlannak  találtam. Frissítése lassú, a beállítások változtatása szinte alig látható. Aki már találkozott elektronikus keresővel, az csak szenvedni fog ettől. Opcionálisan azért van egy megoldás: ugyan beépített Wi-Fi nincs, de a két kártyahely közül az egyik kezeli a gyári FLU-kártyát, amivel azért meg lehet teremteni egy vezeték nélküli kapcsolatot az okostelefon/tablet és a 645Z között, még akkor is, ha ez az összeköttetés bizony elég lassú.
Bár a Pentax 645Z digitális a gép, számomra mégis tökéletesen visszaadta a filmes érzést. Az ember nem szórja a sorozatokat, a 3 kép/sec nem is erre való, hanem kétszer is meggondolja, mikor exponál, illetve mire emeli fel egyáltalán a kamerát.

Összegzés
A relatíve nagy tömegű gépet az óriási méretű nagyítások, az extrém részletgazdagság és a  csúcskategóriás dinamika barátai vásárolják. Videózással kár is próbálkozni, erre már sokkal kisebb méretű és jóval nagyobb felbontású,  nem utolsósorban jutányosabb árú berendezések szerezhetők be. Apropó, ár! A 645Z kategóriájában jelenleg a legolcsóbb, a használtan kaphatók viszont jól tartják értéküket. Ha valaki hosszú távon használható, értékálló munkaeszközre vágyik, annak megfontolandó választás lehet a középformátumú  Pentax. Azt azért ne rejtsük véka alá, hogy a konstrukcióban rejlő lehetőségeket csak az tudja teljes körűen kihasználni, aki ismeri a fotózás szinte minden csínját-bínját.
Végezetül ne maradjunk adósak a bevezetőben feltett kérdések megválaszolásával sem. Álláspontunk szerint:
– a középformátumú digitális gépek nem tűnnek el, sőt, talán új reneszánszuk kezdődik.
– létjogosultságuk mindaddig lesz, míg jobb minőséget nyújtanak a feltörekvő full-frame-s gépeknél, bár az tény, hogy itt a fogyasztók köre szűkebb, mint a kisebb méretű készülékeknél.
– a klasszikus DSRL felépítésű középformátumú gépeknél a mozgékonyságot, a valódi rugalmasságot áldozzuk fel a részletgazdagabb, szebb képekért
– A technikai fejlődés évről évre gyorsul, a következő generáció már berúgta az ajtót: jönnek a MILCesedett középformátumúak … és mindent visznek.

PONTSZÁM: 4.6

2018-07-12_182117_blog1

A fotók FUJIFILM X-PRO2 vázzal és FUJINON XF50-140mm-es valamint Canon MACRO LENS FD 50mm 1:3.5-ös (5.kép) optikával készültek.

Reklámok

tankkiller01 névjegye

- Teacher and Supervisor until 1989. - 1986-89: Hungarian News Agency: external photojournalist. - 1989-1995: Hungarian News Agency - Photo editing: photojournalist, editor in charge, representative county head of department. - 1996-2000: Axel Springer: photo editor, image editor (at the "24 Hour" Komárom- Esztergom county newspaper). - 1999-2000: Member of the Chamber of Hungarian Photojournalists Presidium - 2000-2007: own enterprise, company security expert - 2007 - freelance photographer: EPA, DPA, AFP exterior photographer. - 2013: member of the Hungarian Association of Photographers. - 2017: member of the World Association of Hungarian Photographers. Awards: - Sports Photo Art Competition “Silver Javelin” Special Award, 1998. - Axel Springer Hungary thematic awards 1997-98-99 - 2016. V. Perlensis Photo Salon: World Association of Hungarian Photographers Gold Medal - Third International Photo Salon Start Photo Sofia 2017: Honourable Mention FIAP - 1st. MAHFUZ ULLAH Memorial International Photo Contest 2017 (India): BPS Certificate of Merit - 5th. International Exhibition of Photography "Montenegro 2017": Honourable Mention Salon - MNE SER Circuit 2017 (Serbia): Honourable Mention Salon - Belgrade Photo Autumn 2017: BPhA Silver Medal & Honourable Mention PSA - Moldova Image & Art Salon 2017: FIAP Gold Medal
Kategória: Fotó | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s