Két könyv 1969-ből

Két könyv, 1969-ből. Két könyv, két egyforma darab. Azaz dehogy egyforma: a bal oldali, melyet a kiadás évében vásároltam, néhány lappal “szegényebb”. Még évtizedekkel ezelőtt egyszer kölcsönadtam egy rokonnak, és amikor hosszú könyörgés után visszakaptam, elszomorodva és egyben felháborodva láttam, hogy néhány lapot durván kitépett belőle a drága kuzin.
Pedig a könyv életem egyik legjobban akart darabja volt, egy német nyelvű hajómodellező kiadvány, tele nézeti- és tervrajzokkal..
Már a megjelenés évében felbukkant Budapesten, a Bartók Béla út elején álló Műszaki Könyvesboltban. Hónapokig kellette magát a kirakatban. Én minden nap megcsodáltam, mikor hazafelé mentem az iskolából, persze kerülővel, hogy láthassam imádottamat. Órákat álldogáltam a hatalmas portál előtt, de nagyon drága darab volt ez egy kisiskolásnak. (Most néztem meg, 59 Ft 50 fillérbe került)
Egyszer – nem is tudom honnan – vettem a bátorságot és kivetettem a kirakatból, hogy belelapozhassak, noha tudtam, nincs miből megvásárolni. Máig sem felejtem azt a lesújtó pillantást, amit a könyvesbolt dolgozójától kaptam, mikor elrebegtem, hogy még gondolkozom a vételen.
A rajzok a műben minden várakozásomat felülmúlták, s szinte belebetegedtem, hogy nem lehet az enyém. Összekapartam minden pénzemet, majd előadtam kálváriámat Édesanyámnak, mert tudtam, hogy ha támogatását elnyerem, akkor minden vágyam teljesülhet.Nálunk ugyanis így működnek a dolgok: igazi “patriarchális” família voltunk: a férfiak boldogan megtették azt, amit feleségük sugallt nekik és még büszkék is voltak, milyen jól döntöttek. A háttérben az anyák, nagyanyák pedig pókerarccal figyelték az eseményeket. Gondolom, belül azért jókat mosolyogtak.
Szóval Édesapám kipótolta a hiányzó összeget és én rohanhattam a boltba. Az eladó persze csak akkor adta a kezembe a hőn áhitott tárgyat, mikor az utolsó fillért is kiszurkoltam a pultra, tekintetéből kiolvashattam, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár.
Hazavittem Herbert Thiel káprázatos remekét, sokáig együtt aludtunk és ahogy a képen bal oldalon látható, szinte ronggyá is olvastam.
Néhány évvel ezelőtt megláttam az antikvarium.hu site-ján egy szinte vadonatúj pédányt, de horribilis áron, közel 30.000 Ft-ért. Fájó szívvel engedtem el a történetet.
A múlt héten – talán valami sugallat hatására – ismét beütöttem a keresőbe a mágikus címet: “Vom Wikingerboot zun Traglachenschiff”. Nem hittem a szememnek, mikor egy szentendrei használtkönyv-bolt (antikvarium.superwebaruhaz.hu) kínálatában megpillantottam a művet, a baráti, 3900 Ft-os áron.
És most itt van mindkét darab. Békésen megférnek egymás mellett a könyvespolcon: balra ifjúkorom megtépázott és megkopott emléke, jobbra pedig a sokkal jobb állapotban lévő “pót-példány”, melyből egy lap sem hiányzik
Most már csak modellezni kellene. Újra 🙂