A FIAP által támogatott fotópályázatokról (3. rész)

Aki kitartott aktuális témánk mellett és végigböngészte az első és második részt, joggal kérdezheti, hogy az írásművek szerzője csak az észt osztja, vagy valamilyen eredményt fel is tud mutatni? Nos, akkor nézzük a követelményeket és mellette azt is, mi valósult meg belőle?
Legalább:
-egy éven keresztül kell részt venni az FIAP által patronált szalonokon – az első 2016-ban
-40 pont elérése, 15 különböző képből, ebből  4 print – 163 pont, ebből 9 print
-8 különböző országban történő eredményes szereplés – 19 ország
-15 pályázaton való sikeres szereplés – 32 pályázat
-5 olyan fotó, ami minimum 3 befogadást szerzett – 36 db. pontszerző fotó, ebből 20 db. három, vagy annál több befogadást szerzett

És végül: 6 db. díj, a legértékesebb egy FIAP Gold Medal.
Köszönöm a figyelmet, ha valakinek tudok segíteni pályázatok ügyében, bátran keressen!

edf

Reklámok
Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

A FIAP által támogatott fotópályázatokról (2. rész)

FIAP_cikk_alap4

FIAP-naptár magyarázata

Ha megvannak a fotóink, keressünk szalonokat! Ebben a már említett, linkelt FIAP-naptár segít, ahonnan sok fontos adatot megtudhatunk: a kategóriákat, a beküldés, a zsűrizés és a kiértesítés határidejét, valamint a szalon web-címét. Itt szerepel a nevezési díj, mely 20-60 USD/EUR  között változik általában, de van ingyenes pályázat is. Bizony, bizony … némi tőke-erő is szükségeltetik a versenyeken való részvételhez, tehát érdemes pénzügyi tervet is készíteni (legalább egy noteszlapon), hogy legjobban használjuk ki anyagi lehetőségeinket.
A szalon honlapján megtalálhatjuk a részletes kiírást (Rules), melyből  egy nagyon fontos új információt nyerhetünk, ez pedig a beküldendő képek pontos mérete (px), felbontása(dpi)  és maximális nagysága(MB). Ennek alapján tudjuk a mesterképekből a beadandó méretet elkészíteni. A hosszabbik oldalak általában 1080-1980 px.  között változnak, ehhez 768-1080-1200-1280 px-es rövidebb oldalak jöhetnek, tehát minden pályázatra külön kell előállítani a megfelelő méretű versenyanyagot.
Készítsünk tehát egy másik fő mappát, melyet én “Leadott nevezések”nek neveztem el. Ezen belül újabb mappák – már a konkrét szalonoknak megfelelően. Ezen belül újabb  mappák a kategóriáknak. Ezekbe először  bemásolom a kiválasztott mesterképet majd jöhet a méretezés.
Ha megvan a pontos méretezés, gyors regisztráció után máris továbbléphetünk a pályázat website-ján egy grafikus felületre, ahol minden fotónak megvan a helye. Ide feltöltjük  a fotót, s ha megjelenik az addig üres helyen a nézőkép, azt jelenti, hogy a technikai paraméterek alapján zsűrizésre befogadták alkotásunkat. A kép címét vagy mi írjuk be, vagy a fájlnév alapján automatikusan történik meg. Feltétlenül ellenőrizzük!
Ha minden felküldtünk a fogadó szerverre, következő lépés a nevezési díj kiegyenlítése. Igényesebb web-site-oknál automatikusan kiszámolják a PayPal-en beküldendő összeget, de ezt magunk is könnyen kiszámíthatjuk. Az anyagiak elrendezése után érdemes megnézni a fogadó listát (Payment Status) és ha ez OK, akkor véglegesítették a pályázatunkat. Ez után már csak (tűkön) ülni kell és várni. Érdemes a a kiírt időpont előtt (a táblázatban “NOT”, notifications) ránézni a szalon oldalára, néha napokkal korábban kiírják az eredményeket. Az igényesebb szalonokról e-mail-ben személyes eredmény-kártyát (Report Card) is kapunk, amelyben az egyes kategóriák befogadási minimumait és képeink verseny-pontszámait is megmutatják. Ezzel pozicionálhatjuk magunkat egy képzeletbeli ranglistán. Ha díjat nyertünk, akkor arról külön is szólnak. A befogadott képek listáján (Acceptance list), ha aktuális, a nyertesek listáján (Award list) ellenőrizzük le, hogy szerepel-e nevünk és pontszámaink, majd mentsük is el ezeket a pdf. listákat, jól jöhet a végelszámolásnál. Annál is inkább, mert ezek a szalon oldalak egy idő után átalakulnak (ide kerül a következő pályázat), és az eredménylisták eltűnhetnek.
Hogyan adminisztráljunk? Alex barátom rögtön a FIAP-bejelentőlapot kezdi kitöltögetni, én papír alapú listát vezetek a versenyekről, az eredményekről, a már pontot szerzett képekről (pontszámmal).
Az általában májusi eredmény beadásra ezekből készítem majd a saját listát. A beadás részletei a MAFOSZ honlapján, itt.
Zárásképpen, de nem utolsósorban minden érdeklődőnek ajánlom Hodos Alex AFIAP kollégám blogbejegyzésének átolvasását, ő már korábban írt nagyon hasznos információkat a pályázatokról.

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

A FIAP által támogatott fotópályázatokról (1. rész)

“AFIAP fotóművész” 
Sok fotósnak mozgatja meg a fantáziáját ez a titulus.
Mi is ez valójában, hogyan juthatunk el a célhoz, s  miért is jó nekünk?
Vágjunk rögtön bele: a FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique – Nemzetközi Fotóművész Szövetség), a nemzeti fotográfiai egyesületek nemzetközi szervezete, amely  idén  tölti be a 68. életévét. Ez alatt az idő alatt jelentős el- és megismertségre  tett szert, s mint ilyen tekintélyes szervezet, kidolgozott egy olyan  feltételrendszert, mely különböző – nemzetek fölötti – egyéni elismerési kategóriákat jelent a fotográfusoknak.
Több féle szint van ebben az egymásra épülő rendszerben,  megtiszteltetés bármely  elérése, melyekhez azonban – valljuk be őszintén – rögös út vezet. A FIAP jól kidolgozott szabályokat bocsát az érdeklődők részére, mely van akit elrettent, de van akit inspirál. A rendszer összesen 10 fokozatot foglal magában, ezek:
-AFIAP (a FIAP Művésze)
-EFIAP( a FIAP Kiváló Művésze, 8(!)  különböző szinttel)
-MFIAP(a FIAP Mestere)
Nézzük a beszálló szintet. Milyen feltételeknek kell itt megfelelni?
A minősítés elnyeréséhez minden esetben pontokat kell szerezni, a FIAP által támogatott (“FIAP Patronage”) fotó-pályázatokon. A fotókat általában digitálisan kell beküldeni. Minden elfogadott (“accept”) fotó egy pont, attól függetlenül, hogy kap-e díjat vagy nem? De díjat nyerni jóóóóóóóó (by Alex)
A támogatott kiállítások  listája itt található, de messze nem teljes a felsorolás. Néhány beküldött  pályázat után viszont elkezdenek ömleni postafiókunkba a személyre szabott meghívások is, olyan kiírásokat is megkaphatunk, amely nem biztos, hogy szerepel a központi naptárban. Ilyen esetben meg kell nézni, hogy van-e FIAP nyilvántartási szám (formátum pl. FIAP2018/xxx), s ha igen máris indulhat a pontvadászat!
-Bökd már ki, mennyi pont kell!- sóhajthat a nyájas, ámde kissé türelmetlen olvasó.
Máris mondom, 40 a minimálisan elvárt pont. Ebből azonban min. 4 db print, azaz kinyomtatott fotóra kapott pont kell. Erre érdemes figyelni, mert a “printes” pályázat ritka, mint a fehér holló, tehát érdemes ezzel időben számolni!

Tehát az AFIAP minimumok:
-Legalább egy éven keresztül kell részt venni az FIAP által patronált szalonokon
-Legalább 40 pont elérése, 15 különböző képből, ebből  4 print
-Legalább 8 különböző országban történő eredményes szereplés
-Legalább 15 pályázaton való sikeres szereplés
-Legalább 5 olyan fotó, ami minimum 3 befogadást szerzett

Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Vannak olyan standard kategóriák, amelyek minden megmérettetésen szerepelnek, ezek az általános monokróm (Open_M) és az általános színes (Open_C). Kategóriánként 4 képet szoktak általában elvárni, kevesebbet küldeni  persze lehet, de nem érdemes.  Vagyis keresnünk kell  4 db. ff.  és  4 db. színes képet, amivel indulni akarunk. Ide szinte bármilyen jó fotó megfelel, akár kompozit fotómontázs is, a változtatások megengedettek, csak  a technikai paraméterek betartása a lényeges, melyet mindig megadnak előre. Én úgy csináltam, hogy nyitottam egy mappát (“Forrásképek”) és ide kezdtem el gyűjteni  az általam alkalmasnak vélt  fotóimat. Ahogy sokasodtak, tematikus mappákba rendszereztem őket tovább. További kategóriák a teljesség igénye nélkül: természet (Nature), sajtófotó (Photo Journalism), utazási kép (Travel), és nagy ritkán sportfotó. Ezeknél a tartalmi változtatás tilos, csak formai (utómunka) a megengedett. Ezen felül  gyakran előfordul a portré (Portrait) kategória, a különböző tematikus emberábrázolások (nők, férfiak, gyerekek) valamint lehetnek speciális kategóriák is, a kiírók szája íze szerint, ami hirtelen beugrik az pl. a víz volt, mint megjelenítendő témakör.
Nagyon fontos, hogy a gyűjtőmappában a legnagyobb méretben, a legszebb kidolgozással és angol címmel legyenek eltárolva a “mesterképek”, ugyanis, ha pontot szerzünk egy képpel, a FIAP ennek alapján azonosítja és adminisztrálja munkánkat.
(Folytatása következik)

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Kedves Naplóm … öööö Blogom!

Nem feledkeztem el sem Rólad, sem hűséges követőimről. Az elkövetkezendő napokban próbálom (részben) pótolni azt a hiányt, ami az elmúlt hetekben, hónapokban  összejött. Írni  fogok FIAP fotó-pályázatokról (eredmények és tanulságok), a második félév általam látogatott katonai hagyományőr találkozóiról, egy kicsit a bringázásról is. Ezek a minimál célok, ennél több írás lehet, kevesebb nem.
Míg nem találkozunk, eredményes és sikeres Boldog Új Évet kívánok minden olvasómnak! A mielőbbi viszont látásra!

Trinity

Egyik kedvenc képem: Trinity

Kategória: Fotó | 2 hozzászólás

Csendes forradalom

Eddig “ökölszabály”ként működött számomra a fotográfiában, hogy igazán jó kópiát csak RAW-ból, nyers képből lehet kihozni. Nos, ez az elv az utóbbi időben megdőlni látszik. Néhány napja próbát is csináltam, semmivel nem jött ki jobb kép a FUJI RAW-ból, mint a gép által generált SOOC-jpegből. Komolyan megdöbbenten, azt hittem, ez valami kivétel, ami az ökölszabályt erősíti. Tegnap azonban – egy kellemes, baráti társaságban eltöltött este közben – újra szóba került ez a szakmai téma. Csak eltátottam a számat, mikor Kisbenedek Attila, az AFP hazai vezető fotóriportere ugyanilyen tapasztalatáról számolt be. Hozzá kell tenni, hogy mindketten csúcstechnikát használunk, Attila Nikon D5-tel fotóz, nekem, mily meglepő, FUJI X-T2-m van. Utómunkára mindketten az Adobe Photoshop CC 2017 előfizetéses (folyamatosan frissített) programját használjuk. A jpeg generálásra saját beállításaink vannak, Attila a kontrasztot emlegette, én plusz élességet és kissé erőteljesebb szaturációt “rendelek” a jpeg-motortól 😉
A SOOC-jpegekről nemrég egy érdekes (e)könyv is megjelent, Gordon Laing “tollából”, “In camera” címmel, ahol számtalan példán mutatja be a direkt-jpegben való fotózás titkait, fotókkal, exif adatokkal és hasznos tanácsokkal. Ajánlom minden vájtfülű, a téma iránt érdeklődő olvasómnak.
DSCF6886_blog
SOOC-jpegen az idei Kishuszár Vágta 1. helyezettje Viszus Viktória (Fülöpháza)
Fujifilm X-T2+booster & Fujinon XF 50-140mm F/2.8 R LM OIS WR
1/850 sec, F4, ISO200

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Húzzuk az időt

Akárhogy nézzük, az “átlag” hivatásos fotós legfőbb bevételi forrását a vállalati rendezvények, termékbemutatók, konferenciák és nem utolsó sorban az esküvők jelentik. Ezeket illik rendesen megcsinálni, a kreativitásnak is csak bizonyos határig, szinte kizárólag csak az esküvői fotózásban van helye. A vállalati partnerek legtöbb esetben a klasszikus, kissé konzervatív feldolgozást várják el, természetesen a lehető legjobb minőségben. Ennek a jogos elvárásnak – tetszik, vagy sem – csak úgy lehet megfelelni, ha a fotós “hozzáadott fénnyel” dobja fel fotóit.
Amikor a FUJI-X széria megjelent, a fotográfusok nagy részét úgy próbálták elcsábítani a vezető márkáktól, hogy csak az adott fénnyel dolgozó profik (szinte kizárólag esküvői fotósok) munkáit mutatták be, reprezentálva a kiváló vázak, a fényerős fixek(“prímek”) és nem utolsósorban a fotográfus tálentumait. A jelszó az intimitás megőrzése volt – ami egy esküvőnél még elfogadható, de más társasági rendezvénynél már kevéssé tolerálható. Én magam is megpróbáltam ezt az utat járni … de rá kellett jönnöm (némi “külső segítséggel”), hogy itthon nem ez az elvárás. Ekkor kezdtem konzervfény, vakuk után kutatni, olyanok után, melyek képesek voltak a Canon/Nikon/Sony triász mellett a FUJI-X-szel is megfelelő módon együttműködni. Nem volt könnyű dolgom.
A Fujinak a kezdetektől voltak saját, TTL-es vakui, egyik bumfordibb, mint a másik. Üdítő kivétel a – már az XT-1-hez is adott törpe, az EF-X8, ahol az utolsó karakter nagy valószínűséggel a kulcsszámot reprezentálja, vagyis nesze semmi, fogd meg jól: szenespincében egy szál gyufa. Külső gyártók, pl. a Metz is korán piacra dobott egy TTL-esnek nevezett kisvakut (26 AF-1), ami minden volt, csak nem TTL. Bekapcsolás után hosszú záridőket kapcsolt, avval teljes energiával beledurrantott … szó szerint a kukába ment, még eladni sem volt képem senkinek.
A stáció következő fázisa a Cactus RF60 volt, rádiós kioldóval, amit egy időben Damien Lovegrove, angol Fuji-nagykövet is ajánlott. Ez egy manuális fényvető, egy távvezérlővel lehetett a fényerőt adagolni. Lassú volt, több próbakép (és fénymérő) kellett a pontos expozícióhoz,  A gyáriak később azért csiszolták, WiFi-vel TTL-essé tették, de ez eléggé megbízhatatlan volt, ráadásul mindezt nem direktben, hanem a rádiós távvezérlővel tudta csak, vagyis riportra ez a szett is alkalmatlan, nem véletlenül törölte webshopja kínálatából a már említett szigetországi fotográfus sem.
Nem nyújtom tovább, végre sikerült megtalálni a megfelelő megoldást, de ehhez várni kellett (“Húzzuk az időt”). Ő pedig a Nissin i60A kis vakuja, nagy fényerővel és szabályozható TTL-lel. A dobozából kivéve, a vázra feltéve (ja, az akksik) egyszerűen MŰKÖDIK. Időautomatán dolgoztatva nem bántja a korábban mért értékeket, nem akar uralkodni a vázon, csendben és kiválóan teszi a dolgát. A mellékelt sorozat első képe vaku nélkül készült, majd -2-től +2-ig expo-korrekcióval. (Záridő egységesen: 1/1500 sec, F4) Szerintem tökéletes. Megérte várni rá.
2017-09-09_182451.jpg

20170908_185641_ni60

20170909_064636_ni60

 

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Uraljuk fényképezőgépünk dinamika-tartományát!

Az elmúlt néhány hónapban, újabb Canon és Nikon vázak megjelenése kapcsán ismét előtérbe került az érzékelők dinamika-tartományának kérdése. Úgy tűnik, az új Nikon D850-es nagyon magasra tette a lécet, más gyártók picit talán le vannak maradva, de … egy kicsit más oldalról megvizsgálva a kérdést, arra a megállapításra juthatunk, hogy hiába (lenne) a miénk a világ legkorszerűbb fényképezőgépe, ha nem tudjuk kihasználni az azok kínálta lehetőségeket. Ennek pedig a legfontosabb eszköze a pontos fénymérés. Manapság ugyan szinte minden fotómasina rendelkezik beépített fénymérővel, de extrém helyzetekben sűrűn van szükség korrekcióra. Ez az elektronikus keresős (főként MILC) gépeknél könnyebb – hiszen az lesz a képen, amit látsz a keresőben – a DSLR-vázaknál már inkább érzésre, tapasztalatra és tudásra támaszkodik a helyes beállítás meglelése.
Van azonban egy “bombabiztos” módszer (jó, több is van), amivel  nagyon pontosan meg lehet mérni a helyes expozíciós értékeket, ezeket beállítva tudjuk kihozni fényképezőgépünkből a legjobbat. (Arról már nem is beszélve, hogy akár a fotó élességét is nagyban ronthatja a helytelen expozíció!)
Akkor most lássuk a medvét! Egy régebben közismert praktikáról  van szó, nem is én találtam ki, de nagyon hatékony: ez az úgynevezett “szürkelap-módszer”.
szürkelap_blog
Két kellék szükséges a pontos fényméréshez: egy 18%-os (fotográfiai) szürke lap, melyet jobb fotósboltban simán beszerezhetünk, és egy spotméter. Én egy Pentax Digital Spotmeter-t használtam, de ugyanígy megteszi a fényképezőgépek beépített fénymérője, spot-állásban.
Íme, a  kiinduló kompozíció, amin a vakító fehértől a mélyfeketéig minden árnyalat megtalálható. Nem könnyű felvételi helyzet, de az ismertetett módszer segít: spotmérés a szürke lapra.  Exif: 1/170 sec, F2.8, ISO200, 0EV korrekció. És az elkészült fotó:
DSCF4877_blog1
Tényleg van itt minden: napfény a PET-palackon, sötét hátizsák, konyhai eszközök …
És akkor ellenőrizzük helyes expónkat a PS segítségével:
blog_full
Az 1. kép a kiindulási állapotot ábrázolja, mikor a “Levels” segédprogrammal betöltöttem a képet. A hisztogram még érintetlen, innen indulunk.
A 2. kép azt mutatja, amikor a szürkelapról a hozzá tartozó pipettával (középső) mintát vettem. A hisztogram meg sem rezdült, változatlan maradt.
A 3. képen a csúcsfényról vettem mintát a fehér pipettával, a hisztogram változatlan maradt.
A 4. képen, nem meglepő módon az árnyékokból  a fekete mintavevővel csippentettem.
A hisztogram itt sem változott, tehát a mintafotó expozíciója igen pontosra sikerült.
Egyszerű, de hatásos módszer, ajánlom mindenkinek!
Megjegyzem, még pontosabb eredményt ad, ha olyan kombinált lapot használunk, ahol a szürke mellett kalibrált fehér és fekete minta is található. Ezt elhelyezve a képen a PS-ben való utómunkát tehetjük gyerekjáték-szintűvé 🙂

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése