És bejött! A döntőbe jutott Müller Péter Sziámi portré az újraszámlálásnál helyezett lett 🙂
A MAFOSZ éves fotóművészeti pályázatán, Portré és zsáner kategóriában III. hely. Ez egy fantasztikus hét, köszönöm azoknak, akik mindig is bíztak bennem 
Kedves Barátaim, Ismerőseim! Büszkén és örömmel jelenthetem be, hogy mától hivatalosan “Fuji X-Photographer” lettem, eleget téve a Fujifilm Magyarország Kft. és a FUJIFILM Corporation megtisztelő meghívásának. Köszönet érte!
Dear Friends and Followers,
I’m humbled and happy to present, that from today on I’m invited to be an official FUJI X-PHOTOGRAPHER by Fujifilm Hungary Kft. and FUJIFILM Corporation. Thank you for all the support!
Tegnap megérkezett a 125th. TORONTO INTERNATIONAL SALON OF PHOTOGRAPHY pompázatos, nyomtatott katalógusa, lélegzetelállító képekkel teli. Büszkén lapoztam a PJ(sajtófotó) kategóriához, ahol, mint az egyik díj nyertese, szerepelhettem “Gladiators2” című fotómmal.
Ha új év, akkor Sajtófotó pályázat, melyet a MÚOSZ szervez, rendez (illetve pontosabban a szervezet Fotóriporteri Szakosztálya). E népszerű megmérettetés sikerén felbuzdulva a MAFOSZ kiírta “Az Év Magyar Fotója – Év Magyar Fotósa” pályázatot, tíz kategóriában. A kiírás szerint – induló versenyről lévén szó – nem csak egy, hanem két év fotográfiai anyagából meríthettek a nevezők (2017-2018)
Természetesen én is indultam. A zsűrizést februárra ígérték a szervezők, de még március elején sem láttam semmi konkrétumot. Rutinos pályázó révén viszont megnéztem a honlap “Result” menüpontját és meglepetésemre az első kör összes pontszámát megtaláltam egy listában.
A pályázatra 149 fotós 2929 képet adott le, ebből saját legjobb eredményeim, ismétlem a zsűrizés ELSŐ körében:
-Portré-zsáner kategória (397 értékelt fotó), “Müller Péter Sziámi”, 31 ponttal az 5-6. helyen
-Sport kategória, “Superman” rögbis kép, 25 ponttal a 15-16. helyen áll
-Sajtó kategória, “A győztes” című képem 25 ponttal a 11-15. helyen végzett
-Táj- városkép kategória, “Végtelen óceán5” című fénykép 24 ponttal a 15-21. helyen tanyázik
Izgatottan várom a végeredményt, nagyon bízom Müller Péter Sziámiban 😉
Február 10-e környékén érkezett a Fotóművész Szövetség hírlevele, melyben Papp Elek fotóművész tárlatára invitálnak a Budai Várba. Kicsit meg is orroltam a hírlevél szerkesztőjére, mert bár nem vagyok egy kiállításmegnyitó-fetisiszta (ingyen pogácsaevő), de ide elmentem volna. Hogy miért? Először is Papp Elek – ha szabad így fogalmaznom – egy intézmény a fotóművészetben. Hogy a wikipédiáról idézzek:
“A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) pillanatnyilag legnagyobb elismerését a Diamond2-t, vagyis a Gyémánt Díj legmagasabbikát is megkapta. Ő az egyetlen magyar fotóművész, akinek a neve a világranglista legjobbjai közt az első helyen olvasható.” (A teljes szócikk itt)
A másik, hogy pályázatokon néha együtt indultunk, Elek képei mindig valamilyen díjat nyertek, ami arra is jó volt, hogy a katalógusban megnézhettem a műveit.
Egyszerűen kíváncsi voltam, mi lehet Papp Elek titka? Szemtől szembe akartam látni a fotóit a falon, faggatni akartam őket. A siker receptje érdekelt.
Többször nekiindultam az utazásnak (két éve “vidéki” vagyok már), de mindig halasztódott. A harmadik alkalommal pl. járatkimaradás volt az 56-os villamos vonalán. De nem adtam fel.
A negyedik nekiindulást siker koronázta, miden a terv szerint ment. Szépen végigsétáltam a Budai Váron keresztül, láttam szép és fotóztam kevésbé szép dolgokat … de ez egy másik mese, hagyjuk is.
A Táncsics Mihály utcába érve, a XIX. században élt neves író és politikus volt börtönének szomszédságában találtam meg a Koller Galériát és Műkereskedést. Itt, Amerigo Toth emlékszobája (műterem) mellett néhány teremben alkalmi kiállításokat is rendeznek. Mikor beléptem, a kölcsönös üdvözlés után kiderült, hogy nagyon jókor érkeztem: a kiállítást épp a művész tekinti meg (aki a megnyitó idején még Chilében volt).
Szinte leesett az állam, ekkora szerencse … rögtön a “jókor, jó helyen” szlogen jutott eszembe.
Az előtérben egy már ismert arc nézett rám érdeklődve, maga az alkotó. Gyors bemutatkozás után nagy levegőt vettem, és kérdezni kezdtem. Hiszen csak ketten voltunk és a képek. Minden érdekelt, a felszerelés, az utómunka … minden, minden. Elek azért gyorsan, néhány szakmai kérdéssel ellenőrizte, nálam minden a helyén van-e? Cartier-Bresson, párizsi pocsolyák átugrása (Elliott Erwitt), de átmentem a “vizsgán”, onnantól kezdve két kolléga szakmai beszélgetésévé változott a szituáció. Hogy a felvetett kérdésekre is válaszoljak: Elek Canonnal kezdett (még jelenleg is van egy-két dedikált optikája) jelenleg SONY A7 Mk2 és Mk3 alkotja a jelenlegi felszerelését. Utómunka természetesen Photoshop, de persze ez magában nem elég a nyomatok fantasztikus minőségéhez. Erre külön rá is kérdeztem. Elek elmondta, hogy a filmes éra tónusait a denzitometria segítségével adaptálta a digitális felvételekhez, s hogy megőrizze a minőséget, többek között külön figyel a nagyítás-kicsinyítés szabályaira is, valamint, hogy mindig RAW-formátumot használ kiindulásként. Amúgy a klasszikus T-F-T híve (történet-forma-technika), mely közül egy sem hiányozhat egy képről.
Megkértem, hogy álljon “modellt” néhány fotóhoz, először XF10-24mm-essel fényképeztem, majd záróakkordként előkaptam az XF90-esemet. Az ezzel készült portré annyira megtetszett neki, hogy honlapján közzé is tette.
És az eredeti fotó:
Exif: Fujifilm X-PRO2 & Fujinon XF90mm F2
1/250 sec, F2.2, ISO1250, +0.33EV
És minden jó, ha jó a vége:
Mi kell még több? 😉
Régóta foglalkoztat a részleges visszatérés az analóg fotózáshoz (ha majd időm lesz rá, hahaha). Egy időben próbáltam begyűjteni azokat a típusokat, modelleket, amivel fényképeztem pályám során.
Egy vitrinben kaptak helyet a Praktica, a Minolta, a Nikon és a Canon termékei is. A legfelső polcon a két “csúcsragadozó” egy Nikon F3 HP, MD4-es motorral, valamint egy Canon T90-es kamera.
A hozzájuk tartozó objektívpaletta azonban elég szűk, itt még beruházásokra lesz szükség. Szerencsére elég gazdag a felhozatal, és a manuális objektívek nem is csillagászati árukról híresek. A “Vatera” és a “Jófogás” használtcikk-site-ok aranybányának bizonyulnak nap-mint nap.
Szerdán, 13-án épp átfutottam az egyik ilyen oldal friss kínálatát, mikor megakadt a szemem egy kissé furcsa Nikkor 135mm F/2.8-as, ai-s objektíven. Épp elkélne nekem is itthon … de ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, az egy plusz “Nikon” feliratú matrica volt a visszahúzható napellenzőn. Mélyet lélegeztem, ilyen matricát én is ragasztottam két objektívemre, 1990-ben, mikor a Magyar Távirati Iroda fotósa voltam.
Gyorsan elkezdtem keresgélni az archívumomban, és öt percen belül találtam egy képet, egy F3-asra feltéve egy ilyesmi objektív vigyorgott akkori barátnőm nyakában. Belenagyítottam a képbe: a látható sorozatszám első három tagja stimmelt, hirtelen felvillant, hogy volt egy “101 kiskutyás” optikám, a serial utolsó 3 jegye volt ez.
Kétségtelen, ez az az objektív, mely megjárta velem a délszláv háborút, életében leképezte II. János-Pál pápát és még ezer kalandban vett részt az oldalamon. Amikor eljöttem az MTI-ből, egy jelképes összegért megvásárolhattam a teljes felszerelésemet, melyet aztán rögtön tovább is adtam, a Felszabadulás téri OFOTÉRT bizományosi részlegében.
Azonnal írtam az eladónak és lefoglaltam az objektívet. Másnap, Valentin napján pedig 24 év után ismét pacsizhattam régi “harcostársammal” az öreg 135-össel. A kör bezárult, a vándor hazatért.
Nagyon hasznosan telt a szombati napom, hiszen végighallgathattam Birtalan Zsolt lebilincselő előadását a képalkotás folyamatáról, valamint a fotográfiai kompozícióról.
Nemcsak a téma megközelítése volt újszerű, hanem a Zsolt által válogatott képek világa is. A kettő egymást erősítve alkotott egy olyan elegyet, amelyből mindenki sokat tanulhatott.
Aludtam rá egyet. Számomra a legjobb az inspiráció volt: gondoljam át a saját szisztémámat, igazítsak, ahol úgy gondolom. Lapozzam át a könyveimet, szerezzek be egy-két hiányzót. Kicsit vicces, hogy Zsolt felhasznált irodalmából pl. Michael Freeman: Fotósszemmel c. könyve meg is van, csak nem dolgoztam fel magamnak. És az előadás után kiderült, mennyi hasznos információt tartottam eddig a könyvespolcon, a fejem helyett. Szóval, mindenkinek ajánlom, akár kezdő, akár haladó … Zsolt mindenkinek tud újat mutatni.
