Portugália, ismét

Régebben sokat utaztam, manapság már kevesebbet. De az igazán rosszul érint, hogy a felszerelésem nélkülem utazik, főleg a “mumus” Portugáliába. Ami gyönyörű ország, tengerpartja csodálatos, aktozni nincs is szebb (igaz, Rita?), de sajnos az európai Fuji szerviz is eme gyönyörű országban található. Mai utasom a Fujinon XF33mmF1.4R, ami már gyárilag betegen érkezett hozzám. “Majd meggyógyul” gondoltam napról-napra, de hát a számítástechnikában (pláne) nincsenek csodák. Délután tehát útra kelt a kis 33-as, remélem, egy hónapon belül hibátlanul vissza is ér, és jöhet velem New Yorkba, melózni.

Szerencsére az X-T4-gyel semmi gond
Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Vissza a T-vonalra

Üres a hátsó, segéd LCD

Korábban már kiadtam ezt a fotót, de nem fűztem hozzá magyarázatot. Egy április eleji fotózáson utolért a korai X-PRO3-ak “gyermekbetegsége”: a hátsó LCD tönkrement. A gépp becsületére legyen szólva, zokszó nélkül dolgozott tovább, nem hagyva cserben gazdáját.
A javítás – mely a lehajtható LCD komplett cseréjéből állt – nem volt olcsó mulatság. Bónuszként azért kaptam egy gyári tisztítást és újrakalibrálást.
Amíg munkaeszközöm megjárta Portugáliát, eldöntöttem, hogy itt az ideje egy cserének, visszatérek a T-vonalra. Így hát tegnap óta egy X-T4-es (boldog) tulajdonosa lettem, s hogy maximális legyen az élvezet, egy XF33mmF1.4R LM WR optikával is megajándékoztam magam.

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Kanizsai kiállítás

A Magyar Fotóművészek Világszövetsége által patronált “XXXVI. Életünk -2022” kanizsai Fotószalonra kértek tőlem anyagot. A megmérettetésre végül 4 ország 169 szerzőjének 1788 fotója  érkezett be. A legnépesebb kategória a “Kötetlen színes” volt, 628 képpel. A pályázat zsűrije 49 “érdemes” fényképet válogatott ki kiállításra. Ide került be a “Dobos” c. képem a már említett kategóriában. Eredményhirdetés jövő vasárnap (05.21-én) a kiállításmegnyitón, Nagykanizsán, a  Hevesi Sándor Művelődési Központ Ösze András Galériájában  (Nagykanizsa, Széchenyi tér 5.)
Köszönet a zsűrinek!

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

A világverseny házhoz jön

Amikor tavaly bejelentették az idei Giro d’Italia – a világ második legjelentősebb kerékpárversenye – három napos magyarországi etapjának útvonalát, nem hittem a szememnek. Az első nap, első órájában a házunk előtt húz el a mezőny, s halad tovább jól ismert útvonalon, Bajna érintésével Esztergom, majd Visegrád felé. Ajándék ez egy fotóriporternek: a világverseny házhoz jön. Tehát teljes harci díszt öltve, legyalogoltam a körforgalomig (úgy kemény 400 méter) és ott megörökítettem fatornyos kis falunk idei legnagyobb eseményét, a rangos országúti kerékpárosversenyt, a Giro d’Italia-t.

A peloton közepén Valter Attila, a legeredményesebb magyar kerékpáros mosolyog
Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Rossz idők járnak

Nem jó dolgok történtek az elmúlt hónapokban. Február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, április 3-án az elbukott parlamenti választások, és még egy pár dolgot nem is említettem.
Sajnos nem látom, mikor és mitől lesz jobb :/

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Beléptünk a tizedik évünkbe

Boldog Új évet kívánok minden kedves Olvasómnak!
Blogunk belépett a tizedik életévébe, a születésnap majd május 27-én lesz.
Az elmúlt hónapok gyorsan elteltek, igazi nagy esemény nélkül, ami persze nem is mindig baj.
A fotográfia szempontjából nem ez a legtermékenyebb időszak, azt talán letudtam a tavaly őszi süti-fotózásokkal. Igazi alkalmazott fényképészet volt, futószalagon kellett (biztosan nagyon finom) süteményeket fotózni, de hát nem kenyerem az édesség, ezért nem okozott lelki defektusokat ez a fajta munka.

November elején új kerékpár érkezett, egy Merida Big Nine 500-as. Nem volt könnyű beszerezni ebben a felszereltségben, hiszen világszerte hiánycikknek számít a drótszamár. Ráadásul a megfelelő vázméretre is figyelni kellett. Egy volt mindössze az országban, gyorsan le is csaptam rá.

A piros szín eredetileg nem tetszett, de aztán megbarátkoztam vele

Majdnem pontosan 100 km volt a bringában, mikor egy gyalogátkelő-helyen elütöttek/felborítottak. A Suzuki Vitara (melyet egy nem fiatal hölgy vezetett) elcsapta a hátsó kerekemet. Nagy esés, a Merida a hasamon landolt. A bal lábam elég furcsán ért földet. A térdem azóta is fáj.

Más. Neveztem a 40. Magyar Sajtófotó Pályázatra, nagy nehezen összekapartam egy sorozatot, “Budapest Terei” címmel, nyerni valszeg nem fog, de talán az “Év fotói” könyvbe bekerül egy-két kép.

Búcsúzóul egy Robert Capa idézet, melyet ma olvastam:
“Ha művésznek nevezed magad, nem kapsz semmit. Nevezd magad fotóriporternek, és akkor azt csinálsz, amit akarsz.”
Azt hiszem, igaza van Endrének.

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Kövér Berta, az új kedves

Az utóbbi időben egyre többször néztem az objektívjeim közelpontját, ami azt jelenti, mennyire lehet megközelíteni a fotózandó témát? Nem voltam igazán boldog, a legjobb eredményt a Fujinon XF50mmF2-esem adta, 40 cm-t. Ez valójában nem egy remek szám, fotós munkáknál gyakrabban közelebb kellene menni a fényképezendő témához.
Tegnap viszont hozzájutottam (csere+némi kp.) révén a Fuji legjobb macro-objektívjéhez, az XF80mm-eshez. A terebélyes asszonyság termete, tömege tiszteletet parancsoló, de az 1:1-es leképezés és az 5 FÉ-nyi beépített stabilizátor mindent feledtetett. Tehát üdv a fedélzeten, kedves Kövér Berta, remélem sokáig leljük örömünket egymásban.

A MILC éppen itt veszti el egyik báját: Kövér Berta se nem kicsi, se nem könnyű. Viszont kiváló a képe
Velencei ház. Ezt tudja Berta néni

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Díj állt a házhoz

Tegnap délután végre kézbe kaphattam az Magyar Fotóművészek Világszövetsége XXI. Nemzetközti-Magyar Fotószalonjának kategória bronzát a “Zászlós hajdú” című fényképemért.

Fotó: Mónosné Ambrus Timea
Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Játékvezérlő-rendszer csere

Logitech G13-ról kellett váltanom, mert 8 év intenzív használat után részlegesen megadta magát a Logi. Mivel a gyártását is befejezték, valami más megoldás után kellett néznem. Ilyen eszközt, ami teljeskörűen és korlátok nélkül programozható, külön joysticket és görgőt kínál, csak egyet találtam a piacon: a Razer Tartarust (2 verzió). 
A gombok programozása a Synapse 3 szoftverrel történik, maga a munkamenet logikájában nagyon eltér a már említett G13-tól, úgy is mondhatnám, hogy nagyobb odafigyelést igényel. De mivel nagyon korrekt és használható manualt kapunk (trükkösen el  van rejtve a Settings/General menüpont alsó részébe). Ezeket áttanulmányozva, kis gyakorlás után teljesen személyre szabhatjuk a játékvezérlőt. Sajnos sem külön LCD-kijelző, sem belső memória nincs, de a működés így is tökéletes. És kinek ajánlható? Nem csak játékosoknak, hanem fotósoknak és videósoknak is, akik a képfeldolgozó programok billentyűkombinációit helyezhetik 1-1  gombra, így jelentősen meg tudják gyorsítani a szerkesztés/feldolgozás hosszabb folyamatát.

Balra a Logitech G13 (a zöld pöttyök a döglött billentyűket jelölik), jobbra a Razer Tartarus V2

A Razer photoshopos programozásom a következő:
01. Kijelölt kép betöltése külső programból (FastStone Image Viewer)
02. A betöltött kép teljes képernyőre nagyítása
03. A Camera RAW megnyitása
04. Kép mentése másként
05. FIV megnyitása

Ezeket a gombokat úgy is lehet kezelni, hogy oda sem néz az ember, csak nyom …
Szóval, gyorsabb a meló 🙂

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Tatai Patara 2021, avagy néhány gondolat a rendezvényfotózásról

Előző havi bejegyzésemben azzal köszöntem el a Nagyérdeműtől, hogy legközelebb az idei Tatai Patara török kori fesztiválról  írok, persze elsősorban szakmai oldalról közelítve meg az eseményt.
A műfaj egy (bővített) képriport, ennek megfelelően kell felkészülni a nem kis fizikai megterheléssel járó többnapos feladatra.
Az előzetes szervezés a felkérés után indult meg. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Patara fő szervezőjének és jogtulajdonosának, aki már évek óta töretlenül bizonyítja felém bizalmát: 2021-ben is én lettem a  hivatalos fotósa ennek a patinás fesztiválnak.
A színtér  tehát adott volt, amit jól ismertem, ezért a kötelező, előzetes bejárástól el is tekinthettem.
A Várhoz  közel szállást is biztosítottak nekem, egy kollégiumi szobát, ami a fotóriporter minden igényét kielégítette: közel van a helyszínekhez, zárható és privát (tehát minden felszerelés, töltő, laptop elöl hagyható, ez jelentősen gyorsítja a munkát, WiFi-s internet csatlakozással rendelkezik). A bónusz a saját kis fürdőszoba és a hűtőszekrény, tehát a körülmények tényleg nem adtak okot panaszra.
A felszerelés: egy gépvázam van, de benne tökéletesen megbízom, ez a Fuji X-PRO3-as kamerája, “Ő” jött velem, természetesen.
Az optika-soromat kissé lekönnyítettem, alulról a halszem, a felső szegmensből a 100-400mm-es tele otthon maradt. Nem azért, mert nem tudtam volna mire használni, de meg akartam húzni egy egészséges határvonalat a felszerelés mennyisége (és tömege) vonatkozásában.
A DOMKE  Journalist J-2 táskába végül is a következő objektívek kerültek: (mind) Fujinon XF 10-24mmF4, 16mmF1.4, 16-55mmF2.8, 23mmF2, 50mmF2, 50-140mmF2.8.


És, hogy ne kelljen egyszerre mindent cipelni, a  pakkhoz hozzácsaptam még egy üres THINK TANK PHOTO Retrospective 5 V1.0-ás, háromrekeszes kis válltáskát is. A könnyű mozgás kulcsa lett ez a szett, mert a teljes felszerelést a szálláson tárolva, az esemény jellegének megfelelő optikákat (2, max. 3 db) a kis táskában vihettem magammal, így rengetek energiát spórolhattam.
Kellett is, mert a második (fő) napon közel  18.000 lépést tettem meg a helyszínek  (és bázisom) között, miközben 1200-nál is többször exponáltam.
Ha már a második nap, akkor beszéljünk a programról is. A fesztivál teljes tervezett menete egy honlapon megtalálható volt, tehát előzetesen ki lehetett választani a “megfotózandó” veretesebb eseményeket, de e mellé még  figyelembe kellett venni a Megbízó által favorizált programrészek megörökítését is.
Ebből a sorból összeállt a táncrend, melyet papírra nyomtattam és mindig gondosan zsebre raktam: ez volt a kotta, aminek alapján meg kellett “zenésítenem” a fesztivált.

Bal oldalon a hivatalos program, tele saját, régebbi fotóval. Jó érzés látni az ilyet 🙂


A sűrűn zajló események szünetében sem pihentem sokat. Mivel teljes körképet kellett nyújtanom a rendezvényről, külön hangsúlyt fektettem a “járulékos” fotografálásra is: az árusok, a jegyárusítás, a beléptető -rendszer, az egyes helyszínek, a dekoráció stb. mind megörökítésre várt, hiszen ki tudja, hogy az összegzéshez vagy a jövő évi előkészítéshez milyen témákról lenne jó képi megjelenítés?
Ezeket a témákat is följegyeztem a program hátoldalára, így egyik sem maradt ki.
A harmadik, befejező napon elégedetten tekintettem az általam készített listára, minden megvolt, amit csak szerettem volna.
A képek válogatása és feldogozása pontosan annyi időt vett igénybe, mint maga a fotografálás: kettő és fél/három munkanapot. A felvételezésnél két fájlformátumot gyártattam a kamerával, a Velvia szimulációval készült jpeg-ek mellett RAW-t is mentettem a 64 MB-s kártyákra. Mivel sok nehéz felvételi  helyzet fordult elő (pl. éjszakai ostrom ágyúzással), végül is a RAW-ból  történt a válogatás és a képek végső létrehozása is. Magát a rendezvényt ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a XVI. századi hagyományőrzés iránt. A fesztivál idején hagyományosan kedvező időjárás uralkodik, s a látványos bemutatók, csata újrajátszások sokadszorra is elvarázsolják a nézőket.
Találkozzunk jövőre a XIV. Tatai Patarán!

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése