Pentax 645Z avagy egy teszt utóélete

Pontosan egy éve adtam hírül, hogy megjelent egy tesztem a PENTAX 645Z-ről.
Az évforduló alkalmából én is közreadom írásomat, annyi különbséggel, hogy itt és most már a saját termékfotóim szerepelnek.
A tavalyi blogbejegyzés pedig itt.

“A szerény nagyképű”

Pentax 645Z
(Lead:) Feljövőben, vagy leszálló ágban vannak a középformátumú gépek? Van-e még létjogosultságuk a fullframe-nél nagyobb érzékelővel rendelkező monstrumoknak? Amit megnyerünk a réven, nem veszítjük el a vámon? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ, miközben kézbe vesszük a PENTAX 645Z-t

TECHNIKAI ADATOK

PRO:
Nagy érzékelő
Időjárásálló ház
Könnyű kezelhetőség

KONTRA:
Nagy tömeg
Pentaprizma, tükör, optikai kereső
Nehézkesen használható, lassú élőkép

Képérzékelő:  43.8 mm x 32.8 mm-es  CMOS szenzor, elsődleges RGB színszűrővel
Felbontás: 51.4  megapixel
Adattárolás: SD/SDHC/SDXC memóriakártya (UHS-I kompatibilitás) kettős foglalat
Záridő: 1/4000-30 sec.
ISO érzékenység: 100-204 800
Képformátum: JPEG, TIFF, RAW (14 bit) képarány 4:3
LCD-kijelző: 3,2″ képátlójú, kihajtható, 1.037.000 képpontos, törés- és karcálló bevonattal
VIDEO: Full HD (1920×1080 px, max. 60 kép/mp) és HD .MOV és .AVI fájlformátum
Méretek: 117 x 156 x 123 mm
Tömeg: 1470 gramm (csak a váz, memória-kártya és akkumulátor nélkül)

A valaha  szebb napokat látott Pentax a régi “négy nagy” kisfilmes fényképezőgép-gyártó  egyike. A filmes érában (nem szeretem az “analóg” meghatározást) a Canon, Minolta, Nikon és a Pentax számított a legmenőbb márkának. Sőt, utóbbi ezek közül is kiemelkedett, hiszen a fantasztikus négyes kizárólagosaként gyártott és forgalmazott rollfilmes (120/220) kamerát. Csak kis kitérőként, de tisztelettel  említsünk  még  néhány más  gyártót: a Mamiyát, a Bronicat, Rolleiflexet, Contaxot  és természetesen a mára már legendássá vált Hasselbladot.
Az “ős”  Pentax 645 1984-ben került a boltok polcaira. Integrált markolat, klasszikus pentaprizmás felépítés, középhangsúlyos TTL-mérés, a manapság megszokott, többfajta expozíciós mód, valamint – a mai szemmel nézve megmosolyogtató – 1,5 expo/sec sorozat-sebesség jellemezte. Ez a típus több, mint tíz évig volt gyártásban, majd 13 év után megjelent a közel hasonló paraméterekkel rendelkező testvér, mely azonban már korának megfelelő szintű  autófókuszos élességállító-rendszert és mátrix fénymérőt kapott.
A digitális korszak 2010-ben köszöntött be a Pentaxnál, ekkor dobták piacra a 645D-t. Mivel erős  és jól bejáratott volt a brand, ráadásul az objektív-bajonett elfogadta a régebbi MF és AF optikákat is, a gép nagyon gyorsan sikeres lett, annyira, hogy több díjat is nyertek vele a gyártók. Négy évvel később, 30 évvel az “ős” világra jötte után jelent meg tesztünk tárgya, a 645Z, mely külsejében ugyan alig, míg technikai mutatóiban nagyot változott.

A külső és a tartalom
Felépítés:
A kameraház őrzi a 30 éve megálmodott formát, integrált markolatánál  azóta sem találtak ki jobbat. A ház anyaga magnézium,  a váz alumínium-öntvény, robosztus, időjárásálló,  76  ponton gumival szigetelt. Magasságában és szélességében nem számottevően nagyobb, mint egy Canon 1Dx, vagy egy Nikon D5, de a prizma alatti tükör mérete miatt hosszban jóval nagyobb az említett masináknál.
A hátsó részt a két irányba dönthető LCD uralja, attól leválasztva a jobb oldalon, a hüvelykujjal jól elérhető helyen, komplex kezelő-panel található.
Sok dedikált gomb van a házon (ebből 4 személyre szabható) ezeken kívül még forgó választókapcsolók és két tárcsa segíti a gyorsabb beállítást, vagy a bekapcsolás nélküli ellenőrzést.
A váz tetején az elmaradhatatlan üzemmód-választó henger, beállítható lehetőségek: P, Sv, Tv, Av, TAv, M, B, X(1/125 sec)  valamint U1-3(egyéni konfigurációk), beállított paraméterek ellenőrzésére a döntött felső LCD szolgál.
A gép jellegzetes alakját nagyban meghatározza, hogy nem csak alul, hanem a markolattal ellentétes oldalon is található egy normál állványmenet, az állóképek készítésének elősegítésére.
A rendszerre 645AF2 bajonettes optikákat terveztek, a kínálatban 10 fix  és 6 zoom-objektív szerepel, lefedve ezzel a 20-310mm-es fókusztávolságot (Leica átszámítás).

Képalkotás:
A vázban Sony gyármányú,  43,8 x 32,8 mm-es, 51,4 megapixeles  CMOS képérzékelő dolgozik. (Ugyanezt használta  a Hasselblad és a Phase One egyes gépeiben). A képalkotási terület kb. 1,7-szer nagyobb, mint a 35mm-es full-frame formátumnál. A gyújtótávolság-szorzó  0,79, ami a Leica  képmérethez tartozó fókuszértékek átszámítására szolgál. Tehát a “kitben” kapható D-FA 645 55mm f/2.8-as optika “leicás” fókusztávolsága 43,45mm.
Az elérhető érzékenység: ISO 100-204800 érték között állítható, a képfeldolgozó rendszer a gyors PRIME III, mely szoros együttműködésben dolgozik a 86.000 pixeles RGB fénymérő szenzorral.  (Fénymérési módok: mátrix, középre súlyozott és spot. Expozícó korrekció +- 5FÉ)
Ehhez csatlakozik az AF-modul, mely a regényes SAFOX XI névre hallgat és a PENTAX K3-ból került át, hogy innentől a nagy testvért is szolgálja.  A fázisérzékelős mérőpanelban 27 mérő pont van, ebből  25  Jolly-Joker, vagyis  keresztérzékelős. Az AF működési tartománya -3-18 FÉ, és kifejezetten a 2.8-as fényerejű objektívekhez hangolva. Üzemmódok közül bátran válogathatunk, van AF-S (egyszeri) vagy AF-C (folyamatos) beállítási lehetőség, a fókuszpontokat használhatjuk egyenként, vagy csoportba rendezve, de lehetőség van az egy területet(zónát) megadni, ahol a rendszer saját maga választja ki a mérőpontot speciális  algoritmusa alapján. Érdekes módon a gyár ezt kifejezetten ajánlja, mivel a panel eredetileg egy “APS-C”  CCD-nagyságú géphez készült (K-3), és a fókuszpontok szorosan egymás mellett, a látómező középső részén helyezkednek el.
A kimeneti képformátumok között szerepel a négy különböző nagyságú jpeg (3, 21, 36, 51 MB), nyers fájl (14 bites RAW, PNG) és a lassan már feledésbe merülő TIF is. Legnagyobb méret: 8256 x 6192 px
A mechanikus zár 100.000 expóra tesztelt és garantált, szerkezetéből adódóan azonban hangos. A zajhatást csak növeli a klasszikus DSLR-ekre jellemző tükör felcsapódása, ez utóbbi mozgása azonban kiiktatható.
A keresőbe a kép egy trapezoid formájú  prizmán keresztül érkezik (lefedettség 98%, nagyítás 0.62,)
A látómező alatt a szokásos felvételi adatok láthatóak.
Az elkészült  fotók dupla kártyafoglalatban landolnak, kezelt típusok: SD, SDHC, SDXC

Mindennapi használat:
Első találkozáskor egy régi sláger,  a “Nagy test, nagy élvezet” csendült  a  fülembe. Háááát, tényleg nagy, a fizikát sajnos nem lehet becsapni: a középformátumú érzékelőhöz törvényszerűen termetes optikák dukálnak, s hiába a sok műanyag, a rengeteg üvegnek megvan a tömege, a váz még egy közepes objektívvel  is teljes embert kíván.
Ha azonban rászánunk néhány órát a gép megszelídítésére, egy bizonyos idő után ámulva érezhetjük úgy, hogy az szinte belenőtt a kezünkbe. A nem csekély tömeg és az ergonomikus kialakítás, jó egyensúllyal párosulva igen stabil tartást eredményez.
Bekapcsolás után az elektronika azonnal életre kel, az autofókusz rövid reakcióidejű és nagyon precíz. A gyári ajánlással szemben én inkább az egypontos AF-et favorizáltam, ki nem állhatom, ha a gép helyettem akarja eldönteni, mi legyen éles a fotón és mi nem. Piros pontot érdemel, hogy a készülék hátfalán külön gombbal is aktiválható az élességállítás, így gyorsabban követhetjük az eseményeket és  még jobban kaphatjuk el a pillanatot, dacára annak, hogy a PENTAX 645Z nem egy riportergép.
A nagy, világos keresőben öröm a komponálás, bár a hasznos segédvonalakat, valamint a korrekciókról az azonnali visszajelzést itt sajnos el kell felejtenünk.
A magyar nyelvű menüben nem lehet eltévedni, a kezelőszervek  klasszikus logika szerint rendezettek, egy kis gyakorlás után már csukott szemmel is megtalálni az elérni kívánt dedikált gombot, két állású kapcsolót, vagy tárcsát. A beállítások ellenőrzésére a felső, kissé puritán LCD kijelző helyett inkább a hátsó, nagy, dönthető panelt használtam, státuszképernyő beállításban. Bár a gyártó erősen javallja  a (videós) élőkép használatát, én ezt szinte használhatatlannak  találtam. Frissítése lassú, a beállítások változtatása szinte alig látható. Aki már találkozott elektronikus keresővel, az csak szenvedni fog ettől. Opcionálisan azért van egy megoldás: ugyan beépített Wi-Fi nincs, de a két kártyahely közül az egyik kezeli a gyári FLU-kártyát, amivel azért meg lehet teremteni egy vezeték nélküli kapcsolatot az okostelefon/tablet és a 645Z között, még akkor is, ha ez az összeköttetés bizony elég lassú.
Bár a Pentax 645Z digitális a gép, számomra mégis tökéletesen visszaadta a filmes érzést. Az ember nem szórja a sorozatokat, a 3 kép/sec nem is erre való, hanem kétszer is meggondolja, mikor exponál, illetve mire emeli fel egyáltalán a kamerát.

Összegzés
A relatíve nagy tömegű gépet az óriási méretű nagyítások, az extrém részletgazdagság és a  csúcskategóriás dinamika barátai vásárolják. Videózással kár is próbálkozni, erre már sokkal kisebb méretű és jóval nagyobb felbontású,  nem utolsósorban jutányosabb árú berendezések szerezhetők be. Apropó, ár! A 645Z kategóriájában jelenleg a legolcsóbb, a használtan kaphatók viszont jól tartják értéküket. Ha valaki hosszú távon használható, értékálló munkaeszközre vágyik, annak megfontolandó választás lehet a középformátumú  Pentax. Azt azért ne rejtsük véka alá, hogy a konstrukcióban rejlő lehetőségeket csak az tudja teljes körűen kihasználni, aki ismeri a fotózás szinte minden csínját-bínját.
Végezetül ne maradjunk adósak a bevezetőben feltett kérdések megválaszolásával sem. Álláspontunk szerint:
– a középformátumú digitális gépek nem tűnnek el, sőt, talán új reneszánszuk kezdődik.
– létjogosultságuk mindaddig lesz, míg jobb minőséget nyújtanak a feltörekvő full-frame-s gépeknél, bár az tény, hogy itt a fogyasztók köre szűkebb, mint a kisebb méretű készülékeknél.
– a klasszikus DSRL felépítésű középformátumú gépeknél a mozgékonyságot, a valódi rugalmasságot áldozzuk fel a részletgazdagabb, szebb képekért
– A technikai fejlődés évről évre gyorsul, a következő generáció már berúgta az ajtót: jönnek a MILCesedett középformátumúak … és mindent visznek.

PONTSZÁM: 4.6

2018-07-12_182117_blog1

A fotók FUJIFILM X-PRO2 vázzal és FUJINON XF50-140mm-es valamint Canon MACRO LENS FD 50mm 1:3.5-ös (5.kép) optikával készültek.

Reklámok
Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840-1989

Egy hete véget ért a szokásos nyári OKJ vizsga-dömping. A legtöbb csoportom a Fotográfus és fotótermék-kereskedő szakmából tett (eredményes) vizsgát. Az elméleti tananyaggal (sem) volt könnyű dolguk: egy összefoglaló tételben nem kevesebb, mint 4 rész bújt meg. A művészet- és fotótörténet mellett fotós és kereskedő-szakmai kérdésekre kellett válaszolni. Tapasztalatom szerint a művészettörténeti (mely az általános iskolában tanított ismereteket eleveníti fel) mellett a fotótörténeti kérdések izzasztották meg leginkább a vizsgázókat. Ritkaságszámba ment, hogy ez utóbbi témakörből valaki jól szerepeljen. (A vizsgákhoz ADHATÓ segítő képanyag csak rontott a helyzeten)
A rossz feleteket a vizsgáztató is nehezen éli meg. Sokat tűnődtem, hogyan lehetne valamilyen megoldást keresni a fotótörténeti probléma megoldására.
A “felmentő sereg” Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840-1989 című, az idei Könyvhétre megjelent műve alakjában érkezett meg. Egy hete láttam meg egy könyvesboltban és azonnal lecsaptam a vastag, albumalakú, igényesen előállított kötetre. Belelapoztam és rögtön megvásároltam. Azonnal tudtam, ez kell – nekem is – a soron következő vizsgákhoz.
A szerző korrekt történeti áttekintést ad a mű címében jelzett időszakról. Megismertet még élő művészekkel és elődeikkel is. Sok új információt csomagol szép köntösbe, s amit lehet, illusztrál is.
Azt gondolom, ez az alkotás elkerülhetetlenül “tankönyvvé” válik, ennek a kategóriának összes jó és rossz hozadékával egyetemben. Én mindenesetre ajánlom a képző intézményeknek, a vizsga előtt álló hallgatóknak. Sőt bárkinek, akit érdekel a magyar fotográfia története.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Gyorsított képfeldolgozás Photoshopban

Amikor egyszerre sok képet kell feldolgoznom (pl. egy hagyományőr fesztivál vagy egy céges rendezvény anyagát), egy idő után a hajam kezd hullani a sok rutinmozdulattól, egér-kattintgatástól.  Többször nekifutottam, hogy automatizáljam amit lehet, végül összeállt egy olyan hybrid-rendszer, amivel  jócskán le tudom rövidíteni egy normál jpeg-ben készített fotó feldolgozási idejét.
Kiindulásként azért még egy-két megjegyzés:
-MINDIG időautomatikát használok (ezt azért fontos megjegyezni, mert ilyen esetben ritka a két, pontosan  egyformán exponált kép –  kivéve a sorozatokat – így a feldolgozást mindig kézzel, képről-képre kell végeznem)
-Fuji X-PRO2 a jelenlegi munkaeszközöm, két kártyanyílással, az egyik adathordozó (16 GB, átviteli sebesség  95 MB/sec.) a jpegeket fogadja, míg a másik (32 GB, ugyanolyan sebességű) a RAW-kat tárolja. Ha nincs extrém felvételi helyzet, csak a jpeges kártyával kell foglalkoznom.
-A fotózásnál mindig törekszem a lehető legpontosabb expozícióra (SOOC-jpeg), ebben hatalmas segítséget jelent az EVF (elektronikus kereső) és az expozíció-korrekciós tárcsa használata. Jó expozícó = minimális utómunka! (Na, ez a mondat eléggé szocreálosra sikeredett! 😀 )

Ennyi bevezető után kövessük végig egy fotó  feldolgozásának menetét. “Kérem, kapcsolják be biztonsági öveiket!”, ahogy Szujó Zoltán szokta volt mondani az F1-es futamok startja előtt 🙂

A fotókat a FastStone Image Viewer segítségével nyitom meg a CC2017-ben. Mindenkinek ajánlom ezt az ingyenes programot, mert egyszerű, de nagyszerű. Többek között beállítható a szoftverben, hogy a kijelölt, vagy éppen kinagyított képet egy külső programba töltsön be. Jelen esetben ez a PS lesz, tehát a munkába fogott képre kattintva egy “E” betű lenyomása után már nyílik is a PS, kezdődhet a munka.
A Fuji képei – jellemző módon – nekem nem nyílnak meg a képernyőt kitöltő méretben, ezért vagy nyomok egy “Z”-t  és a felső sorban rábökök a “Fit Screen” gombra, de van egy gyorsabb megoldás is: bal kézzel nyomok egy “CTRL” + “0” (nulla) kombót és máris “fitt” lett a fotóm 😉
Innentől kezdve több felé ágazhat az út: vagy a “Levels” alkalmazást nyitom meg (CTRL+L), vagy a Camera RAW-t (bCTRL+bSHIFT+A) attól függően, hogy mit kíván a fotó.
Ha itt készen  vagyok, jön egy gyors élesítés. Erre készítettem egy rövid kis “Action”-t és a billentyűzet “F3”-as gombjára dedikáltam. Tehát egy gyors gombnyomás és máris éles a kép 😉
A következő lépés a méretre vágás. “C” billentyűvel megnyitom a vágóeszközt, s ha van előre elmentett “kedvenc” méretem, akkor 2x megnyomom az “ENTER”-t és máris kész. Ha a logómat is rá akarom tenni (nem céges munka esetén) akkor azt külön oldalon megnyitom, kijelölöm és egy “CTRL”+”C” kombóval a vágólapra másolom. A vágás és a logózás tehát így néz ki:
“C”+ 2x”ENTER”+”CTRL+V”+”Z”
Ez után rányomok a “Z” billentyűvel előhívott, már említett “Fit Screen” gombra, majd a “V” billentyű lenyomásával előveszem a “Move Tool” eszközt és ezzel a helyére igazítom a külön rétegen tanyázó logót. A rétegeket “CTRL”+”E” kombóval egyesítem, majd bal kezemmel “bSHIFT” és “bCTRL” párost nyomok, jobb kezemmel az”S”-re ütök és máris előurik a “Save as…” ablak, ahol igény és megszokás szerint mentem az elkészült fotót.
Nálam nagy vonalakban így néz ki egy gyors jpeg feldolgozás folyamata. Persze itt is igaz, hogy “mindenki másként csinálja”. De ez az izgalmas az életben és a photoshopos melókban is: mindenki másként csinálja 😉

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Teszteljük egymást

PEN-F.jpg

Kép | Posted on Szerző: | Megjegyzés hozzáfűzése

MTI fotóim a múlt századból

Teljesen véletlenül jutottam el ma az MTVA Archívumának oldalára. Tudtam, hogy már több mint egy évtizede folyik/folydogál a régi MTI-s fotóanyag digitalizálása, de mivel eléggé távol esik szellemiségében tőlem a jobb sorsa érdemes Magyar Távirati Iroda jogutódja, ezért nem nagyon kutattam (“kutakodtam” haha) még saját fotóim után sem.
Ma, megtörvén a jeget, beírtam  “Mónos Gábor” és volt “céges” szignómat (_OS) a keresőbe és kissé elérzékenyülve láttam több, mint kétszáz, saját készítésű fényképet főként 1990-ből, de néhány korábbi képem is becsúszott 1989-ből. Érdekes korkép a rendszerváltás utáni első évről: mennyi esemény, micsoda arcok és történések!
Az orosz csapatok kivonulása, a taxis-sztrájk, az M0-ás megnyitása, az első szabad október 23. és március 15. megünneplése, politikai pártok gyűlései és tüntetések mellett a mindennapi élet apróbb eseményei, ipari témák és néhány repülős anyag Budaörsről és Szentkirályszabadjáról. Politikus portrék: Göncz Árpád, Antall József, Torgyán (szintén) József, Demszky, Csurka és Orbán Viktor és Deutsch Tamás, Mécs Imre és még sorolhatnám …
Azt gondolom, hogy az archív szerkesztő nem válogatott rosszul, néhány – általam kimagaslónak tartott – képem is belekerült a merítésbe. Ezek:
-“Budapest, 1989. október 24. Egy fiú az 56-os villamos táblájával ül egy kis tűz mellett, amelyet az 1956-os forradalom emlékére gyújtott a Parlamentnél tartott megemlékezésen
-“Veszprém, 1990. július 26. A Magyar Honvédség MI-8-as harci helikopterei a levegőben kora este Veszprém mellett.
-“Budapest, 1990. október 26. A benzináremelés ellen tiltakozó taxisok demonstrálnak a lezárt Erzsébet híd pesti hídfőjénél.
-“Táborfalva, 1990. december 13. Isten veletek magyarok! feliratú transzparens a táborfalvai szovjet tüzérezredet szállító vonat egyik vagonján. A vonatból az állomáshelyüket a csapatkivonások ütemtervének megfelelően elhagyó katonák integetnek
Ha valakit érdekel, a kereső linkje itt
Screenshot 2018-07-05 12.22.07_blog

Jó böngészést! 🙂

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Pentax 6×7

Igen, egy rollfilmes Asahi Pentax 6×7. Ütött-kopott, de működik. Fennakadt tükörrel, elem nélkül vettem, de negyed óra alatt sikerült új életre kelteni, szerintem Ő is nagyon akarta. Még csak az első tekercs felénél járok, de már a szívemhez nőtt. Nagy mérete biztos fogást jelent, nagy tömege pedig remekül ellensúlyozza az XXXL-méretű tükör fel-, majd lecsapódását. Szóval pazar … és mihamarabb meglátjuk majd a mintaképeket, amelyek alapból 60x70mm-esek, tehát kb. 5-ször nagyobbak a leica-méretnél (diginél full-frame) 😉
GM447158_small

Kategória: Fotó | Megjegyzés hozzáfűzése

Work in progress

Screenshot 2018-04-26 19.19.54_net

Kép | Posted on Szerző: | Megjegyzés hozzáfűzése