Jó reggelt kívánok, még mindig a Sziklai Dezső effektus 🙂 Az antikvarium.hu oldalon tovább nézelődve akadtam rá egy fotóalbumra, mely 65 magyar fotográfus 138 művészfotóját tartalmazza. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Escher Károly, Czeizing Lajos, Reismann Marian, Járai Rudolf, Papp Jenő, Langer Klára, Horling Róbert, Kálmán Kata, Molnár Edit, Gink Károly és persze Sziklai Dezső. A gyönyörű fekete-fehér képeken kívül a könyv másik nagy erénye, hogy a záró fejezetben kis bélyegképek mellett a felvételi adatok is láthatók. Így válik igazi kinccsé ez az album.
Végezetül pedig a Műszaki Könyvkiadó által 1957-ben kiadott könyv fülszövege: “A kiadvánnyal nemcsak egy régen nélkülözött albumot kívánunk a sok tízezres hivatásos és amatőrfotós társadalom kezébe adni, hanem olyan képeket óhajtunk eléjük tárni, amelyek tájékoztatnak a témakeresésben és kielégítik a magasabb művészi igényeket. Az ipari és mezőgazdasági munkaképek mellett megtalálhatók a kulturális és művészeti vonatkozású, továbbá a sport-, portré-, gyermek-, zsáner-, csendélet- és tájképek is. Az anyagot rövid szöveges rész vezeti be, amely útmutatást ad a témakeresésben. Az album közli az egyes felvételek technikai adatait, amelyek komoly segítséget jelentenek mind a hivatásos, mind az amatőr fényképeszek számára.”
Sziklai Dezső nevével először az “Esztergom Anno” facebookos csoport egyik posztjában találkoztam, egy általa készített fotográfia kapcsán. Ez volt az a kép:
Készült: 1958. január 10-én, Esztergomban MTI FOTO: Sziklai Dezső
Esztergomi születésűként azonnal megfogott a hangulatos alkotás, először témájával, aztán a benne rejlő magas profizmussal. A fotó mesterien van komponálva, feszes képkivágása megvillantja a hivatása minden csínját-bínját ismerő fotográfus szaktudását: a kép 3 oldalról körbezárva ad keretet az elkapott zsánerképnek. Nézzük csak a képhatárokat! Bal oldalról a királyi vár Fehér-tornya indítja a fotót, s az hogy nem látjuk az épület szélső élét, az a digitalizáláskor használt szkennelés apró hibája lehet. Jobb oldalt a Bazilika harangtornya, alul pedig egy nagy víztócsában egy tükörkép látható, amely a fotó eszenciájaként is felfogható: kézikocsi, kucsmás ember, kutya és a Bazilika. Valódi remekmű ez a fotográfia, s mivel nem csak esztergomi, hanem ex-MTI-s is vagyok, elkezdett nagyon érdekelni a kép készítője. Először egy pár mondatos életrajzot találtam az artportal.hu-n: “Sziklai Dezső, fotóriporter, fényképész Bécs, 1910-09-2, Elhalálozott: Budapest, 1997. ? ? 1951-től a Magyar Fotó Állami Vállalat, majd az MTI fotóriportere volt. Inkább illusztrátor, az alkalmazott fotó mestere mint fotóriporter. A maga korában alig akadt nála nagyobb technikai tudású fényképész. Műszaki felvételek, épületfotók, a korra jellemző zsánerképek maradtak utána. Több szakcikket publikált a Fotóban. 1956: Magyar Fotóművészek Szövetsége tagja.(szerző: Kincses Károly)”
Ennél többet írt róla egy 2010-es retrospektív divatfotó-kiállítás apropóján (A DIVAT VILÁG A FOTOGRÁFIÁBAN – TEGNAP ÉS MA) a Magyar Sajtófotó Pályázat” weboldala:
“SZIKLAI DEZSŐ (Bécs, 1910-Budapest, 2002)Fotográfus Reáliskolai érettségi, kereskedelmi akadémia elvégzése után fényképész szakképzettséget szerzett. 1951-től a Magyar Fotó Állami Vállalat, majd az MTI fotóriportere, műtermi fotográfusa. Számtalan reklámképet, műszaki felvételt, épületfotót és zsánerképet készített. Híres volt magas technikai tudásáról, ám mint minden írásában és interjújában hangsúlyozta, ezt csupán eszköznek tekintette a gondosan komponált és alaposan átgondolt művek megalkotásához. Több szakcikke jelent meg a FOTO folyóiratban.”
Közben előkerült az esztergomi sorozat(!) egy másik képe a Soós-fotósbolt aukciójáról:
A bal oldali fotón a bevezetésben megismert kézikocsis öregember pózol kutyájával a Bazilika előtt
No, ezek után irány az MTVA (az MTI “jogutódja”) digitális Archívuma. Nem fűztem nagy reményeket a keresés eredményességéhez, de rövidesen hatalmas képanyagot találtam Sziklaitól, 3030 (háromezer harminc) fényképet! Lelőhely itt: MTVA Archívum A fotók mind remek technikával készült minőségi munkák. Hihetetlen kordokumentumok az 50-es és 60-as évekből. Van itt reklám, színház, portré, rengeteg tágyfotó, város- és ipari képek, sport, Pannóniák és Tünde robogók, fürdőruhás csajok és neves színészek … kedvencem mégis a már-már iróniába hajló “Kaszát nézeget egy férfi …” főszövegű műremek.
De talán még ezen is túltesz a szocialista erotikába hajló fotó, amikor a “vidéki elvtárs” vasvillavásárlást fontolgat. Ehhez a következő főszöveg járul (szintén az MTVA Archív anyaga) “Magyarország, 1961. november 17. Vasvillát nézeget egy férfi a kerti szerszámok közül egy háztartási cikkeket árusító üzletben a Ferunion – Magyar Műszaki Külkereskedelmi Vállalat számára készült reklámfotón. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. MTI Fotó: Sziklai Dezső”
Ezen a képen is tetten érhetjük a művész magas szintű fotográfiai tudását. Nézzük ezt a világítást, ezeket a fényeket! Ma is megirigyelnék a szakemberek.
Szerzőnk szaktudását másokkal is megosztotta. Elismert mesterként a FOTÓ újságba írt szakcikkeket, valamint megjelent néhány fotográfiai szakkönyve is. Ezekből egyet én is a magaménak mondhatok. Ha felütjük a könyv oldalait precíz, érthető, szinte már tudományos okfejtést olvashatunk a helyes expozícióról. Csak egy példa: a modern szakirodalomban már-már vita alakult ki a beeső fény mérésének technikájáról. Az egyik tábor a fmérő diffúzorát a fényforrás felé fordítaná, a másik tábor amellett tör lándzsát, hogy a fényképezőgép felé kell fordítani a mérőkúpot. Nos, Sziklai Dezső pontosan elmagyarázza mikor kell az egyik és mikor kell a másik eljáráshoz folyamodni. És, hogy mi a megoldás? Nem árulom el, itt bújik meg a lapok között. Jó böngészést, kedves olvasó! 😉
Pályakezdő fotográfusoktól gyakran visszatérő kérdés: – Hogyan állítsam be a MILC-emet portrézáshoz?- Ezt rögvest be is mutatom, segítségül saját Fuji X-PRO3-mat hívtam. Az itt bemutatottak DSLR gépekhez is használhatóak, megfelelő konverziók után.
Első kérdés, milyen szakkönyvet ajánlanék kezdőknek? Sajnos nem túl nehéz a válasz, hiszen a vakuzásnak magyar nyelven soványka irodalma van. Ebből kiemelkedik Scott Kelby alant látható remeke. Részletesen leírja a felszereléseket, a technikát és nem csak stúdió- hanem rendszervakus megoldásokat is ismertet. Beállítási rajzokkal (setup) segíti a könnyebb megértést és a reprodukálhatóságot. E mellett a komplett képfeldolgozást is elmagyarázza, akit érdekel ebből a részből is nagyon sokat tanulhat.
A másik használható kézikönyv szintén kedvelt szerzőnk tollából a “Vakuskönyv fotósoknak” címet viseli. Ez is sok ismeretet közvetít, elmagyarázza a felszerelés működtetésének a logikáját, tehát még ezt is a “kihagyhatatlan” kategóriába sorolnám.
De lássuk a medvét, azaz a Fuji MILC-et.
1., Először is beállítjuk a lehető legkisebb érzékenységet a masinán. Gondolom, ezt mindenki tudja, miért? Kis zaj, nagyobb élesség és részletgazdag kép. Ha lehet, használjunk állványt a stúdióban, valamint távkioldót, nehogy berázzuk a fényképezőgépet, és ne feledjük el kikapcsolni a képstabilizátort sem!
2., Egy ideje a kültéri fényképezésnél az autofókuszt mindig követőre állítom, ha portrézok, azt is elmondom, hogy miért: a technikailag tökéletes arcképnél a fotóshoz (nézőhöz) közelebb lévő szemnek kell brutálisan élesnek lenni. A dagerrotípia korában (hosszú expók) támasztékokkal rögzítették az “áldozat” (modell) fejét, hogy még véletlenül se mozduljon meg. Ilyet ma már nem kell tennünk, viszont se a modell, se a fotós nem mozdulatlan. Ezeket a tengelyirányú mozgásokat lehet kiválóan semlegesíteni a követő AF-fel. Hagyományos stúdióban, ahol nincsenek HSS-vakuk, ez a probléma nem igazán jelentkezik, mivel általában 8-11-es blendével dolgozunk (a szinkronidő jellemzően 1/125 mp.), a mélységélesség óriási, tehát itt elég az “egypontos” AF használata is.
A PRO3 AF beállításai: M-manual, C-követő, S-egyszeri fix
3., A “Q” gyorsmenüben beállítjuk az arc, azon belül a szemérzékelést, itt három lehetőség van: jobb és bal szem, valamint “csak szem”, amikor a gép maga választja ki a fotóshoz közeli szemet, kisebb-nagyobb sikerrel. Célszerű itt manuálisan meghatározni az élesség célpontját.
Itt épp a jobb szem a “nyerő” De vigyázat, az oldalak beállítása nem a “rendezői” séma alapján, hanem a modellnek megfelelő érték alapján történik.
4., Az AF pontot a szem nagyságának megfelelő méretre kell csökkenteni. Ha nem az arc/szemkövető beállítást használjuk, a mérőpontot kézzel kell a szemre állítani
Itt még kisebb mérőpontot is be lehetett volna állítani, valamint az álló képformátum lenne az indokolt
5.,Nagyon fontos a MILC gépeknél a kereső helyes beállítása. Alaphelyzetben a kereső világossága alkalmazkodik a fényképezőgép alapbeállításaihoz: záridő-blende-ISO, hogy már a keresőkép alapján be tudjuk állítani a helyesen exponált képet. No, ezt is ki kell kapcsolnuk, hiszen a sötét stúdióban csak nagyon felerősített, szemcsés képet láthatnánk a keresőben. A szimuláció “Off” állásában a kereső úgy működik, mint egy DSLR optikai keresője.
“Csavarkulcs” menüpont, képernyő beállítás …Képernyő beállítás 2. oldal …És “EXP./FE előnézet”: KI
Végezetül egy praktikus jótanács: a munka végeztével MINDENT állítsunk vissza az eredeti beállításokra. ISO, AF, kereső és a képstabilizátor! Sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat! Jó portrézást, szép fényeket kívánok minden olvasómnak 🙂
Tavaly karácsonyra (milyen furcsa ezt már így leírni) feleségem kérésére meg kellett “lepnem” magam egy könyvvel. A Savolya Park Líra könyvesboltjába tértem be, bár néhány hete már felmértem a szegényes kínálatot, mellyel a hazai kiadók elkényeztetik fotós vásárlóikat, mégis megszokásból ahhoz a polcrészhez indultam, ahol a már említett szakkönyvek árválkodtak. Gondoltam, ez a hely lesz a kályha, s mint régen, a tánciskolában, innen indulva fogom végigkeringőzni a boltot. Nem így történt. Szinte azonnal megakadt a szemem egy kiadvány gerincén, mely frissen érkezhetett. A címe: Történelem és fotográfia, alkotója az izgalmas nevű Stemlerné Balog Ilona volt, a mű az OSIRIS kiadó és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiadásában jelent meg 2009(!)-ben, mindazonáltal a kötet vadonat új volt. (Valószínűleg a 2001-ben, a “Fénnyel írott történelem” című szintén fotótörténelmi témájú könyv “utórezgése lehetett ez a mű, melyben Stemlerné még csak társszerzőként szerepelt) Belelapoztam és azonnal tudtam, hogy ez a darab hazajön velem. Nagyon korrekt magyar és nemzetközi fotótörténet tartottam kezemben, új, izgalmas képanyaggal, rengeteg jegyzettel és forrásmegjelöléssel, igazán ínyenceknek való. Az első fejezet elolvasása után pedig az a gyanúm is támadt, hogy az OKJ-s fotótöri egyik (ha nem az egyetlen) forrásműve lehetett ez a könyv. De hogy kerülhetett újként a polcokra egy 11 évvel ezelőtt kiadott remekmű? Talán egy raklapnyi lefóliázott példányt találtak egy raktár mélyén? Vagy a Nemzeti Múzeumban porosodhatott néhány kötet? Talán sosem tudjuk meg, az viszont tény, hogy a Líra könyvesboltjaiban még ma is (2021. 01.01.) mindenhol fellelhető 1-5 példány. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmet, érdekli a fotózás technikájának fejlődése, aki szívesen néz olyan “új” képeket, melyet nem bámult unalomig újra és újra, aki OKJ-vizsgára készül … egyszóval szinte mindenkinek 🙂 Kedvcsinálónak pedig álljon itt egy gondolat, mely a fotográfia egyik “atyjától”, az angol William Henry Fox Talbot-tól származik, s melyet “A létra” című kalotípiájához fűzött: “… ha emberek csoportját művészien elrendezzük és kis gonddal beidomítjuk, hogy néhány másodpercig abszolút mozdulatlanul maradjanak, könnyűszerrel igen élvezetes képet kaphatunk“
2002-ben vettem egy gyári új Minolta Dimage Scan Dual III kisfilmes szkennert a szép emlékű OPTIFORM Bt-től. Tán 2 évig használtam, aztán jöttek a digitális fényképezőgépek. A szkennert elraktam, mellé egy kis szatyorban az összes tartozékot, gépkönyvet, garipapírt, meghajtó CD-t. Kb. egy éve elővettem a szerkezetet, de hát a Win10 már nem a Minolta jóbarátja. Jobb híján VueScan-nal próbálkoztam, de a szkennelt képek sírnivalóan rosszak lettek. Valaki azt javallotta, telepítsünk a Win10 mellé Win XP-t. Ez nem igazán szimpatikus fogás, semmi kedvem sem volt megbolondítani jól működő PC-met valami virtuális rendszerrel … míg a következő egyszerű megoldásra jutottam, amit szívből ajánlanék mindenkinek: a Jófogáson kinéztem egy kis laptopot magamnak (IBM ThinkPad T41p), melyen napi használatban Win XP(SP3) futott. A vételár 41 EUR volt (15 e.) Ft. Azonnal felpörgettem rá a gyári drivereket és 10 perc múlva már gyönyörűen dolgozott is a Minolta, a képminőség pedig kiváló volt. A laptop használaton kívül kis helyen is elfér, ára kevesebb, mint bármely mai “áthidaló” programnak és simán hozza a gyári minőséget. Úgyhogy ma öröm van 🙂
Munkában a filmszkennerA Windows XP tárt karokkal fogadta a Minolta gyári szoftverétIndulhat a munkaNem ismerek magamra, 15 évvel ezelőtt mindent elpakoltam.
Büszkeség tölt el, hogy (nevelt) fiam, Márk, a Tárnoki Speciális Mentő, Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjaként, ma “Életmentő Érdemérmet” vehetett át az Országos Polgárőr Szövetség elnökétől. Vivát!
Prológ A “SCOLAR FOTÓ” kiadásában megjelent Henry Carroll “Ezt a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz készíteni.” Első felvonás Amikor ezt a címet megláttam, szinte azonnal visszatettem a polcra a könyvet. “Ezt a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz készíteni.” És a cím végén egy pont. Hahaha. Második felvonás Legközelebb már bele is lapoztam, “Sutba a szabályokkal” és “Varázslat” voltak a fejezetcímek … brr, megint egy szemfényvesztő szerző, aki a bölcsek kövét akarja eladni a tudatlan fotósoknak. Talán az előző könyve a “Hogyan gazdagodjunk meg könnyen és gyorsan?” volt. Na, vissza a polcra … Harmadik felvonás Csak nem hagyott nyugodni ez a könyvecske. Ahogy lassabban, figyelmesebben végiglapoztam, megnézve a sok ikonikus (H. Cartier-Bresson, Martin Parr, Salgado, Adams vagy Dorothea Lang) fotót, éreztem, hogy alattomosan kezd behálózni a mű. Előítéleteim légneművé váltak és lassan párologni kezdtek. Volt olyan passzus, aminek tartalmával nem értettem egyet, de amikor az 54. oldalon megláttam “A profik “Kézi”-t használnak, ugye?” fejezet címet – ami nagyon a szívemből szólt – ekkor éreztem, hogy elindul velem a (Vál-völgyi) Kisvasút a pénztár elé. Megvett a szerző – Henry Carroll – kilóra. Amúgy a fotós-írónak 800.000 példányban kelt el ez a műve és 17 nyelvre fordították le, valószínűleg nem véletlenül. Finálé Kezdőknek és haladóknak egyaránt ajánlom ezt a kis kötetet, nem csak kép-, hanem tudásanyaga miatt is, valamint azért, mert sajnos a magyar nyelvre fordított szakkönyvek egy idő után eltűnnek a kínálatból és használt példányok is egyre ritkábban bukkannak fel az évek múltával, tehát akkor szerezzük be “őket”, amíg lehet. Megjósolom: ez a szerzemény sem lesz kivétel. Röviden ennyit. Mélyebb elemzés később. Talán
Haha, nem rólam van szó, hanem új barátocskámról az Olympus OM-1N-ről. Nagyon régóta szeretnék egy ilyen gépet, s mikor megjelent egy használt cikkeket kínáló oldalon, két nap hezitálás után a meg is vásároltam. Az OM-1 a kölni Photokinán debütált 1972-ben (néhány forrás szerint 1973-ban) Teljesen mechanikus, kisfilmes, tükörreflexes (SLR) fényképezőgép. Fénymérője TTL-rendszerű, CdS mérőcellás. Gumírozott redőnyzára 1s-1/1000 sec. között dolgozik. Jellemző a kamera fedlapján elhelyezkedő filmérzékenység-beállító tárcsa (ASA), a többi paraméter állítási opció az objektív gyűrűire költözött. (blende, távolság, záridő) Az OM-1(N) megjelenése azért számított akkor forradalminak, mert … és itt át is adnám a szót Auer Kálmánnak, aki az 1981-ben megjelent “Fényképezőgép ma és holnap” című könyvében így ír: ” … mert a gépgyártásban (az Olympus) elindított egy olyan folyamatot, amelyhez akarva, nem akarva minden vezető gyár kénytelen volt csatlakozni: a súly és a méretek csökkentését, a miniatürizálást. A gyár elhatározta, hogy egy ún. “kompakt” rendszert fejleszt ki: nem mindegy, hogy egy gép súlya 1000 g vagy ennél is több, vagy csak 660 g (alapobjektívvel, anélkül 510 g) és az sem, hogy egy gazdagabb felszerelés esetén 5 kilót vagy csak 3.5 kilót kell cipelni – azonos elemeket feltételezve” Ezt a kis csodát 1987-ig gyártották, szériaszámát nézve (1815***) ’85-ös gyártásúnak mondanám. A hátfal belső oldalán látható címke szerint a hivatalos német Olympus-képviselet egyszer szakszerűen felújította, időközben csak a váz és a hátlap közötti vékony fényzáró csík anyaga öregedett el és indult porladásnak, de ettől eltekintve a kamera remek egészségi állapotnak örvend. Az 1:1.8 F=50mm -es alapobjektívet levéve makulátlan, por- és tisztítási nyomoktól mentes tükörakna-házat láttam, aminek külön megörültem. A fénymérő pontosan mér (2 kézi mérő volt a kontroll), dacára annak, hogy jelenleg PX625A (1.5V-os) elem lapul az elemtartóban, az előírt Piles WeinCell MRB 625 (1.35V) helyett. Tömege majdnem megegyezik a Fujifilm X-PRO3-mal, egyéb méretei azonban kisebbek. Egy ILFORD HP5 PLUS próbatekercset fűztem bele, a jövő héten ki is derül, milyen lesz a végeredmény. Bízom benne, hogy barátságunk hosszabb és gyümölcsözőbb lesz, mint a két évvel ezelőtt pár hónapig használt Olympus PEN-F-fel zajlott liezon 😉
Olympus OM-1NOlympus OM-1N SLR és Fujifilm X-PRO3 MILC
