Portugália, ismét

Régebben sokat utaztam, manapság már kevesebbet. De az igazán rosszul érint, hogy a felszerelésem nélkülem utazik, főleg a “mumus” Portugáliába. Ami gyönyörű ország, tengerpartja csodálatos, aktozni nincs is szebb (igaz, Rita?), de sajnos az európai Fuji szerviz is eme gyönyörű országban található. Mai utasom a Fujinon XF33mmF1.4R, ami már gyárilag betegen érkezett hozzám. “Majd meggyógyul” gondoltam napról-napra, de hát a számítástechnikában (pláne) nincsenek csodák. Délután tehát útra kelt a kis 33-as, remélem, egy hónapon belül hibátlanul vissza is ér, és jöhet velem New Yorkba, melózni.

Szerencsére az X-T4-gyel semmi gond

Vissza a T-vonalra

Üres a hátsó, segéd LCD

Korábban már kiadtam ezt a fotót, de nem fűztem hozzá magyarázatot. Egy április eleji fotózáson utolért a korai X-PRO3-ak “gyermekbetegsége”: a hátsó LCD tönkrement. A gépp becsületére legyen szólva, zokszó nélkül dolgozott tovább, nem hagyva cserben gazdáját.
A javítás – mely a lehajtható LCD komplett cseréjéből állt – nem volt olcsó mulatság. Bónuszként azért kaptam egy gyári tisztítást és újrakalibrálást.
Amíg munkaeszközöm megjárta Portugáliát, eldöntöttem, hogy itt az ideje egy cserének, visszatérek a T-vonalra. Így hát tegnap óta egy X-T4-es (boldog) tulajdonosa lettem, s hogy maximális legyen az élvezet, egy XF33mmF1.4R LM WR optikával is megajándékoztam magam.

Kanizsai kiállítás

A Magyar Fotóművészek Világszövetsége által patronált “XXXVI. Életünk -2022” kanizsai Fotószalonra kértek tőlem anyagot. A megmérettetésre végül 4 ország 169 szerzőjének 1788 fotója  érkezett be. A legnépesebb kategória a “Kötetlen színes” volt, 628 képpel. A pályázat zsűrije 49 “érdemes” fényképet válogatott ki kiállításra. Ide került be a “Dobos” c. képem a már említett kategóriában. Eredményhirdetés jövő vasárnap (05.21-én) a kiállításmegnyitón, Nagykanizsán, a  Hevesi Sándor Művelődési Központ Ösze András Galériájában  (Nagykanizsa, Széchenyi tér 5.)
Köszönet a zsűrinek!

A világverseny házhoz jön

Amikor tavaly bejelentették az idei Giro d’Italia – a világ második legjelentősebb kerékpárversenye – három napos magyarországi etapjának útvonalát, nem hittem a szememnek. Az első nap, első órájában a házunk előtt húz el a mezőny, s halad tovább jól ismert útvonalon, Bajna érintésével Esztergom, majd Visegrád felé. Ajándék ez egy fotóriporternek: a világverseny házhoz jön. Tehát teljes harci díszt öltve, legyalogoltam a körforgalomig (úgy kemény 400 méter) és ott megörökítettem fatornyos kis falunk idei legnagyobb eseményét, a rangos országúti kerékpárosversenyt, a Giro d’Italia-t.

A peloton közepén Valter Attila, a legeredményesebb magyar kerékpáros mosolyog

Rossz idők járnak

Nem jó dolgok történtek az elmúlt hónapokban. Február 24-én kitört az orosz-ukrán háború, április 3-án az elbukott parlamenti választások, és még egy pár dolgot nem is említettem.
Sajnos nem látom, mikor és mitől lesz jobb

Beléptünk a tizedik évünkbe

Boldog Új évet kívánok minden kedves Olvasómnak!
Blogunk belépett a tizedik életévébe, a születésnap majd május 27-én lesz.
Az elmúlt hónapok gyorsan elteltek, igazi nagy esemény nélkül, ami persze nem is mindig baj.
A fotográfia szempontjából nem ez a legtermékenyebb időszak, azt talán letudtam a tavaly őszi süti-fotózásokkal. Igazi alkalmazott fényképészet volt, futószalagon kellett (biztosan nagyon finom) süteményeket fotózni, de hát nem kenyerem az édesség, ezért nem okozott lelki defektusokat ez a fajta munka.

November elején új kerékpár érkezett, egy Merida Big Nine 500-as. Nem volt könnyű beszerezni ebben a felszereltségben, hiszen világszerte hiánycikknek számít a drótszamár. Ráadásul a megfelelő vázméretre is figyelni kellett. Egy volt mindössze az országban, gyorsan le is csaptam rá.

A piros szín eredetileg nem tetszett, de aztán megbarátkoztam vele

Majdnem pontosan 100 km volt a bringában, mikor egy gyalogátkelő-helyen elütöttek/felborítottak. A Suzuki Vitara (melyet egy nem fiatal hölgy vezetett) elcsapta a hátsó kerekemet. Nagy esés, a Merida a hasamon landolt. A bal lábam elég furcsán ért földet. A térdem azóta is fáj.

Más. Neveztem a 40. Magyar Sajtófotó Pályázatra, nagy nehezen összekapartam egy sorozatot, “Budapest Terei” címmel, nyerni valszeg nem fog, de talán az “Év fotói” könyvbe bekerül egy-két kép.

Búcsúzóul egy Robert Capa idézet, melyet ma olvastam:
“Ha művésznek nevezed magad, nem kapsz semmit. Nevezd magad fotóriporternek, és akkor azt csinálsz, amit akarsz.”
Azt hiszem, igaza van Endrének.

Kövér Berta, az új kedves

Az utóbbi időben egyre többször néztem az objektívjeim közelpontját, ami azt jelenti, mennyire lehet megközelíteni a fotózandó témát? Nem voltam igazán boldog, a legjobb eredményt a Fujinon XF50mmF2-esem adta, 40 cm-t. Ez valójában nem egy remek szám, fotós munkáknál gyakrabban közelebb kellene menni a fényképezendő témához.
Tegnap viszont hozzájutottam (csere+némi kp.) révén a Fuji legjobb macro-objektívjéhez, az XF80mm-eshez. A terebélyes asszonyság termete, tömege tiszteletet parancsoló, de az 1:1-es leképezés és az 5 FÉ-nyi beépített stabilizátor mindent feledtetett. Tehát üdv a fedélzeten, kedves Kövér Berta, remélem sokáig leljük örömünket egymásban.

A MILC éppen itt veszti el egyik báját: Kövér Berta se nem kicsi, se nem könnyű. Viszont kiváló a képe

Velencei ház. Ezt tudja Berta néni

Díj állt a házhoz

Tegnap délután végre kézbe kaphattam az Magyar Fotóművészek Világszövetsége XXI. Nemzetközti-Magyar Fotószalonjának kategória bronzát a “Zászlós hajdú” című fényképemért.

Fotó: Mónosné Ambrus Timea

Játékvezérlő-rendszer csere

Logitech G13-ról kellett váltanom, mert 8 év intenzív használat után részlegesen megadta magát a Logi. Mivel a gyártását is befejezték, valami más megoldás után kellett néznem. Ilyen eszközt, ami teljeskörűen és korlátok nélkül programozható, külön joysticket és görgőt kínál, csak egyet találtam a piacon: a Razer Tartarust (2 verzió). 
A gombok programozása a Synapse 3 szoftverrel történik, maga a munkamenet logikájában nagyon eltér a már említett G13-tól, úgy is mondhatnám, hogy nagyobb odafigyelést igényel. De mivel nagyon korrekt és használható manualt kapunk (trükkösen el  van rejtve a Settings/General menüpont alsó részébe). Ezeket áttanulmányozva, kis gyakorlás után teljesen személyre szabhatjuk a játékvezérlőt. Sajnos sem külön LCD-kijelző, sem belső memória nincs, de a működés így is tökéletes. És kinek ajánlható? Nem csak játékosoknak, hanem fotósoknak és videósoknak is, akik a képfeldolgozó programok billentyűkombinációit helyezhetik 1-1  gombra, így jelentősen meg tudják gyorsítani a szerkesztés/feldolgozás hosszabb folyamatát.

Balra a Logitech G13 (a zöld pöttyök a döglött billentyűket jelölik), jobbra a Razer Tartarus V2

A Razer photoshopos programozásom a következő:
01. Kijelölt kép betöltése külső programból (FastStone Image Viewer)
02. A betöltött kép teljes képernyőre nagyítása
03. A Camera RAW megnyitása
04. Kép mentése másként
05. FIV megnyitása

Ezeket a gombokat úgy is lehet kezelni, hogy oda sem néz az ember, csak nyom …
Szóval, gyorsabb a meló 🙂

Tatai Patara 2021, avagy néhány gondolat a rendezvényfotózásról

Előző havi bejegyzésemben azzal köszöntem el a Nagyérdeműtől, hogy legközelebb az idei Tatai Patara török kori fesztiválról  írok, persze elsősorban szakmai oldalról közelítve meg az eseményt.
A műfaj egy (bővített) képriport, ennek megfelelően kell felkészülni a nem kis fizikai megterheléssel járó többnapos feladatra.
Az előzetes szervezés a felkérés után indult meg. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Patara fő szervezőjének és jogtulajdonosának, aki már évek óta töretlenül bizonyítja felém bizalmát: 2021-ben is én lettem a  hivatalos fotósa ennek a patinás fesztiválnak.
A színtér  tehát adott volt, amit jól ismertem, ezért a kötelező, előzetes bejárástól el is tekinthettem.
A Várhoz  közel szállást is biztosítottak nekem, egy kollégiumi szobát, ami a fotóriporter minden igényét kielégítette: közel van a helyszínekhez, zárható és privát (tehát minden felszerelés, töltő, laptop elöl hagyható, ez jelentősen gyorsítja a munkát, WiFi-s internet csatlakozással rendelkezik). A bónusz a saját kis fürdőszoba és a hűtőszekrény, tehát a körülmények tényleg nem adtak okot panaszra.
A felszerelés: egy gépvázam van, de benne tökéletesen megbízom, ez a Fuji X-PRO3-as kamerája, “Ő” jött velem, természetesen.
Az optika-soromat kissé lekönnyítettem, alulról a halszem, a felső szegmensből a 100-400mm-es tele otthon maradt. Nem azért, mert nem tudtam volna mire használni, de meg akartam húzni egy egészséges határvonalat a felszerelés mennyisége (és tömege) vonatkozásában.
A DOMKE  Journalist J-2 táskába végül is a következő objektívek kerültek: (mind) Fujinon XF 10-24mmF4, 16mmF1.4, 16-55mmF2.8, 23mmF2, 50mmF2, 50-140mmF2.8.

És, hogy ne kelljen egyszerre mindent cipelni, a  pakkhoz hozzácsaptam még egy üres THINK TANK PHOTO Retrospective 5 V1.0-ás, háromrekeszes kis válltáskát is. A könnyű mozgás kulcsa lett ez a szett, mert a teljes felszerelést a szálláson tárolva, az esemény jellegének megfelelő optikákat (2, max. 3 db) a kis táskában vihettem magammal, így rengetek energiát spórolhattam.
Kellett is, mert a második (fő) napon közel  18.000 lépést tettem meg a helyszínek  (és bázisom) között, miközben 1200-nál is többször exponáltam.
Ha már a második nap, akkor beszéljünk a programról is. A fesztivál teljes tervezett menete egy honlapon megtalálható volt, tehát előzetesen ki lehetett választani a “megfotózandó” veretesebb eseményeket, de e mellé még  figyelembe kellett venni a Megbízó által favorizált programrészek megörökítését is.
Ebből a sorból összeállt a táncrend, melyet papírra nyomtattam és mindig gondosan zsebre raktam: ez volt a kotta, aminek alapján meg kellett “zenésítenem” a fesztivált.

Bal oldalon a hivatalos program, tele saját, régebbi fotóval. Jó érzés látni az ilyet 🙂

A sűrűn zajló események szünetében sem pihentem sokat. Mivel teljes körképet kellett nyújtanom a rendezvényről, külön hangsúlyt fektettem a “járulékos” fotografálásra is: az árusok, a jegyárusítás, a beléptető -rendszer, az egyes helyszínek, a dekoráció stb. mind megörökítésre várt, hiszen ki tudja, hogy az összegzéshez vagy a jövő évi előkészítéshez milyen témákról lenne jó képi megjelenítés?
Ezeket a témákat is följegyeztem a program hátoldalára, így egyik sem maradt ki.
A harmadik, befejező napon elégedetten tekintettem az általam készített listára, minden megvolt, amit csak szerettem volna.
A képek válogatása és feldogozása pontosan annyi időt vett igénybe, mint maga a fotografálás: kettő és fél/három munkanapot. A felvételezésnél két fájlformátumot gyártattam a kamerával, a Velvia szimulációval készült jpeg-ek mellett RAW-t is mentettem a 64 MB-s kártyákra. Mivel sok nehéz felvételi  helyzet fordult elő (pl. éjszakai ostrom ágyúzással), végül is a RAW-ból  történt a válogatás és a képek végső létrehozása is. Magát a rendezvényt ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a XVI. századi hagyományőrzés iránt. A fesztivál idején hagyományosan kedvező időjárás uralkodik, s a látványos bemutatók, csata újrajátszások sokadszorra is elvarázsolják a nézőket.
Találkozzunk jövőre a XIV. Tatai Patarán!