Levelet kaptam a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetségtől (FIAP), hogy négy éves munkám eredményeképpen megkaptam a „A FIAP Kiválósága” minősítést (EFIAP) Nem dolgoztam hiába 😉
Talán néhányan tudják, hogy egyik “előző életem”ben ált. isk. technika tanár IS voltam.Mindig is érdekelt a számítástechnika, közel 30 éve foglalkozom kínlódok Windows-os számítógépekkel, bár az első masináim DOS-szal fagytak le működtek. A saját gépeim túlnyomó többségét én raktam össze, cicomáztam különböző szoftverekkel. Példaképem Old Man, alias Rózsa Tamás volt, aki a korabeli technikából mindig ki tudta hozni a maximumot, néha annál hajszállal többet is. Talán ezekből is látszik, hogy az innovatív megoldások barátja voltam/vagyok a számítógépes világban. Egyik hobbim a repülőgép-szimulátorozás, ehhez aztán igazán kellettek az erős “vasak”, de egy nagyméretű fotó feldolgozásakor is izzad a professzor ööö a processzor. A nagy proci-teljesítmény egyenlő a hővel. Ha teljesítményt akarsz, hő is keletkezik, melynek egyik – ha nem a legjobb – elvezetési módja a vízhűtés. Több, mint nyolc éve építettem jelenlegi gépemet, mely már (természetesen) folyadékhűtéssel rendelkezett, a Corsair cég H55-ös komplett rendszerét választottam anno. Nem is csalódtam, azonban 8 év után a H55 lassan kezdte feladni a küzdelmet. Egyre többször kaptam figyeleztetést, hogy a központi mag hőmérséklet 80 Celsius fok fölött van, ez pedig nem egy életbiztosítás. Ha a proci 100 fok körül, némi füst kibocsátása után jobblétre is szenderül. Ettől óvna a folyadékhűtés. Szegény H55, egyre zajosabb volt, egyre trehányabbul végezte munkáját, tehát megérett a cserére. Mivel 8 évig bírta a strapát, ismét bizalmat szavaztam a Corsair-nek, és egy modern komplex hűtést választottam kínálatukból, a H100i-t. A (hűtő)radiátor kétszeres méretű lett, a teljes rendszert is átdolgozta a gyár. Én pedig átgondoltam a szintén Corsair (400r) típusú szám.gép házam levegőáramlási szisztémáját, néhány ventillátort megfordítottam ill. kettő újat helyeztem el. Nem kis meglepetésemre, azonos terheléssel, a pár nappal ezelőtti kritikus hőfoknál (83 C) 30 Celsius fokkal kevesebbet értem el. A hab a tortán, hogy ilyen (kissé túlméretezett) hűtéssel jócskán javul a teljesímény is, hiszen nincsen “öncenzúra”, leszabályozás a nagyobb hőterhelés esetén. Mindenkinek csak ajánlani tudom a folyadékhűtéses rendszert, segítségével tartósan, minden károsodás nélkül maximális teljesítményen működtethetjük asztali számítógépünket.
Processzorhőmérséklet tegnap és ma. A terhelés közel azonos, a hőfok nem 🙂Bal oldalon a H55, mellette a H100i, kétszer akkora hűtővel, intelligens vezérléssel
A pár napos Fujifilm X-T4 teszt apropóját az adta, hogy lassacskán elkészül egy videó, amiben 3 hazai FUJI X-Photographer ajánlja ezt a gépvázat a felhasználóknak, potenciális vásárlóknak. Én az autófokuszt, pontosabban a követő AF-et vettem górcső alá, hiszen már régóta hirdetem, hogy egy fényképezőgép alfája és omegája ez a szekció. Lehet bármely kinézetű és beltartalmú egy kamera, ha az AF lassú és/vagy pontatlan, akkor nincs helye egy fotóriporter szett-táskájában. Szerencsére a T4 ezen szegmense (is) jól vizsgázott nálam. Nem, mintha kétségeim lettek volna, hiszen a decemberben megjelent (és azóta munkatársamként tisztelt) PRO3-nál is minden rendben volt, de azt gondolom, megalapozott véleményt csak alapos próba után illik mondani valamiről. Amikor elhoztam a gépet a FOTOPLUS-ból, mosolyogva mondtam, hogy majd jól megizzasztom a gépet. No, ez többszörösen is bejött, hiszen a Tour de Hongrie nyitónapján 34 Celsius fokot mértek délután Esztergomban. Ennek ellenére nem éreztem túzott melegedést a gépvázon, pedig a Fuji-X bajonettbe egy nagyágyú, a Fujifilm XF 100-400mm F/4.5-5.6 OIS WR optika volt behelyezve. Az objektív leica méretre átszámítva 160-600mm-nek felel meg (1.5X). Ez a fókusztartomány már s kifejezetten alkalmas sportfotózásra, persze megfelelő fényviszonyok között.
Az automatikus élességállítás 425 mezős, hibrid elvű (fázis-különbség érzékelős és kontraszt alapú), érzékenysége -6 Fé (35mm f/1,4 objektívvel)
Már egy ideje a gépvázakon belül is beállíthatóak a FUJI-nála követő AF különböző sémái is. Én a saját gépemnél és a tesztmasinánál is a “Custom” beállítást választottam. Az első kép a PRO3, a második az X-T4 beállításait mutatja.
Szintén alap, hogy a keresőben látható élességállítási terület nagysága szabályozható legyen. Én – sportágtól függően – vagy az egypontos, vagy a zónás beállítást használom. A zónás felület (min. 3×3 négyzet) régen még elég sokat tévesztett, hiszen a rendszer mindig a legkönnyebben beállítható pontra fókuszált, ami nem minden esetben egyezett meg a fő témával, azonban ez már a múlté, hiszen az is megadható a “Zónaterület váltása” opcióval, hogy mely pontok élvezzenek elsőbbséget. Az “Első” lehetőséget használva a hozzánk legközelebb eső pontokat szűri ki a követő AF, így könnyen elkerülhető, hogy a célpont helyett a háttér legyen éles. Amennyiben lehetséges, mégis az “egypontos” beállítást a legjobb használni, itt kontrollálható a legjobban, mit is emelünk ki a háttérből. És most lássunk egy fényképet, mely az első városi sprint befutóját ábrázolja.
Exif: 1/1000sec., F7.1, ISO400, -0.67EV, @fókusz 600mm (leica), CL sorozat
Az élességállítás egypontos, az élen haladó Vini Zabu-KTM-es versenyző (Veljko Sztojnics, középen) fejére volt állítva. A sportszemüveg miatt nem mertem az arckövető rendszerrel próbálkozni, de legközelebb nem hagyom ki. A hatékonyságot jelentősen növelte a sorozat-felvételeknél az egy másodperc alatti expozíciók száma. Nos, ezek a varázsszámok X-T4-nél CL állásban 10 kép, CH-ban pedig már 15, ami szinte már videófelvételnek felel meg!
És egy példasor, szintén 10 kép/mp-vel:
Ahogy látni is, a követő AF kiválóan tette a dolgát.
A közel három órás versenyen összesen egy életlen sorozatom volt, egy zónás felvétel, ahol kb 45 fokos szögben, árnyékban közeledtek felém a peloton tagjai. Miden bizonnyal sajáthibás rontás volt, és sok értelme nem is volt ellőni.
Összegzés: A Fujifilm X-T4 a jelenlegi legkorszerűbb X-modell, pozíciójához méltóan teljesített. Processzora kissé erősebb és ezáltal gyorsabb, mint a pár hónappal korábban megjelent PRO3-é. Statikus portréknál az arc- és szemfelismerés nagyon meggyőzően teljesített, de bátran állíthatom, hogy a gép a versenypályákon is megállja a helyét. A firmware az 1.0-ás volt, s ahogy a Fuji üzletpolitikáját ismerem, fognak még javítani, csiszolni a vezérlőprogramon, ami ezáltal a jónál is jobb lehet.
Az utóbbi időben kevesebbet költöttem ritkábban indultam fotópályázaton. Ennek is megvan a maga oka. Májusban adtam le pályázatomat (ereményeim összesítését) a FIAP felé, egy újabb, magasabb szakmai fokozat elérése céljából (EFIAP-szint). A leadás és a (reménybeli) elfogadási idő közötti intervallum “holt idő”nek számít, ezek az eredmények “elvesznek” Ezért nem is ambicionáltam a nem olcsó pályázati indulásokat. Augusztus elején levelet kaptam az MFVSZ egyik alelnökétől, aki felkért, hogy induljak a szervezet idei megmérettetésén, a XX. Nemzetközi-Magyar Fotószalonon. Engedtem a megtisztelő felhívásnak és az ötből (Általános (színes, monokróm), Koronavírus COVID-19, Trianon 100, Természet – középpontban a VÍZ és Vendégségben) három kategóriában adtam be fotókat. Egyetlen eredményem a “COVID”-kategóriában egy elismerő oklevél, a “Szelfi Hildával” című képhez fűződik. Szerintem elég jó anyagot adtam be, az eredménytelenség mégsem ért váratlanul Mindegy, apró örömökből áll az élet
40 éve, 1980. márciusában kezdték forgalmazni a világ egyik legszebb, mára már legendává vált SLR-fényképezőgépét, a Nikon F3-at. Az én gépem 1980.10. havi gyártás, születésekor csak “sima” alapgép volt, a HP prizma később került rá. Az ünnepelt köszöni szépen jól van, kiváló egészségnek örvend.
Egybehangzó hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön délelőtt, minden protokolláris előírást mellőzve, egyszerű állampolgárként Attila Kisbenedek és Gabor Monos fotóriporterek közösen felkeresték a Magyar Olimpiai és Sportműzeumot, ahol az “Ezüstgerely 2020” kiállításon megtekintették egymás fotóit (is), majd az esemény végén Gabor Monos (j) gratulált Attila Kisbenedek-nek (b) a rangos megmérettetésen elért III. helyezéséhez. A jó hangulatú kulturális program után a felek a Deák téri Starbucks kávézóban folytattak informális munkamegbeszélést, ahol többek között eszmét cseréltek korunk nagy fotográfiai kérdéseiről is. 😀
Kalmár Lajos tanár úr kies hajlékát ábrázoló panorámafotó felébresztett téli álmomból. Nagyon régóta panorámázok én is, az egyik fiókom mélyéről előkapartam az aktuális mechanikai eszközt, egy saját
szerkesztésű panorámafejet. Gyorsan beállítottam a 10-24-es nodál-pontját, majd annak rendje és módja szerint ellőttem dolgozószobámban egy 180 fokos panót. Összeraktam a megfelelő célszoftverrel, gyönyörködtem egy kicsit a hibátlan illesztésekben, aztán hirtelen kivert a víz, mert néhány elég nagy és csúnya sötét pacát fedeztem fel a képen. Porszemek … Persze, retusálni lehet, de hát mégis. Csináltam pár képet egy homogén világos falfelületről, és majdnem elaléltam: tele volt kisebb nagyobb pöttyökkel, foltokkal. Fogtam a fejem, az elmúlt két hónap pont elég lett volna a felszerelés kitisztíttatására, szombaton pedig már meló. “Magad uram, ha szolgád nincsen” tartja a mondás, ecsetre és pumpára kaptam s nekiálltam a 10-24-es tisztításának. Közben egy másik objektívvel (23mmF2), jól lerekeszelve próbafotókat készítettem, s a két sorozat összehasonlításakor kiderült, hogy a szenzoron is van három termetes porszem. Levettem az objektívet, belenéztem a képkapuba, de olyan tisztának látszott, mint a frissen esett hó. Támadt egy ötletem: elővettem egy kis ledes zseblámpát és ferde szögben rávilágítottam a képkapu optikai üveg borítására. És “Aladdin csodalámpája” tényleg csodát tett! Azonnal lelepleztem vele a “sötétben bújkáló ellenforradalmárokat”, a porszemeket. Most már célzottan fújhattam a pumpával, az objektíveknél egy kis ecsettel is segítettem, minden tisztítás után próbafelvételek készültek. Az 5. körben már elégedetten csettintettem, minden tiszta lett, mint a patyolat.
Mindenkinek ajánlom tehát, hogy időről-időre, de nagyobb munkák előtt feltétlenül csináljon próbaképeket és fedezze fel a porszemeket a csodalámpával, pumpával-ecsettel távolítsa el, amit csak lehet.
(fotó: Fujifilm X-PRO3 & Fujinon XF50-140, @140mm)
![[Group 0]-DSCF1715A_DSCF1719A-5 images_small_blog](https://gabormonos.files.wordpress.com/2020/05/group-0-dscf1715a_dscf1719a-5-images_small_blog.jpg)
