Ha ősz, akkor új Fuji kamerák. Számos ismertetőt, tesztet elolvasva múlhatatlan vágyat éreztem, hogy az alig fél éves – amúgy hűen szolgáló – X-T4-es kamerámat újabbra/jobbra cseréljem. A Fujifilm Magyarország révén viszonylag hamar hozzá is jutottam az új fényképezőgépemhez, közben gyorsan, de fájó szívvel el is köszöntem az “agg” T4-től. Több okból döntöttem a váltás mellett: vonzott az új technika, az X-Trans5 rendszer és a javított AF, de sokat nyomtak a latba olyan “apróságok”, mint a kézhez álló, immár rendesen megmarkolható fogantyú, vagy a fedlapi LCD, mely a Minolta 7000-es óta az egyik gyengém. Az új jövevény nem okozott csalódást. Méretben, tömegben hasonló a T4-hez, fogása viszont egy klasszissal jobb, bár a T4-et még a kezdet kezdetén feljavítottam egy SmallRig markolattal …. azért mégis más a gyári megoldás, na 🙂 A menüben néhány újdonság várt, ez elsősorban a plusz funkciók kezelésére szolgálnak. Külön öröm, hogy visszakaptam a négyállású ívszeletes kapcsolót/gombokat, ez munka közben aranyat ér. Nem ért váratlanul, de igazat adva a tesztelőknek, konstatáltam: a joystick bumfordi, nehezen mozog, de azért egy kis megszokás után már viszonylag könnyedén kezelhető. A fedlapi LCD miatt eltűnt az expozícó-korrekciós tácsa, helyét a hátsó vezérlőtárcsa vette át, ami nem baj, de ezáltal megborult az eddig jól megszokott T-vonalas kezelési rendszer, az AF-keret gyors középre állítása 2 gombot igényel alapból, vagy dedikált gombra is tehető (? na, ezt ki is próbálom) A megszokott rutin “borulása” és az erősebb (értsd: használhatóbb) szem- és arcfelismerő rendszer aktív alkalmazása napokig tartó fejtörést és próbákat hozott, míg végre kialakult egy olyan gombkiosztás, amely logikus is és számomra könnyen kezelhető. Egyre gyorsabban tudtam reagálni a különböző helyzetekre, kialakult a portré és a tárgyfotózás egyéni rendszere, sőt be is gyakoroltam a különböző módok kezelését és a váltást közöttük. Igyekeznem is kellett, mert november végén a H2-t PÉNZKERESŐS ÜZEMMÓDBA kellett kapcsolnom: egy szabvány vállalati rendezvény (ügyvezetői évértékelő, jutalmak, estebéddel egybekötve) leképezése volt a feladat. E remek alkalomra új objektív is dukált. A facebook-os Fuji fórumon láttam egy női portrét, melyet ifj. Nyilas Antal márkatárs készített egy Sigma 56mmF1.4-es Contemporary lencsével. Megfelelőnek láttam portrézásra a Sigmát, ezért beruháztam egyre. (A táskámban azért lapult még egy XF10-24mmF4, 16-55mmF2.8, 16mmF1.4, mind Fujinon objektív) És akkor lássuk, hogy tudtam muzsikálni az új szettel! Mivel a rendezvény 17 órakor kezdődött, kint már téli sötétség uralkodott. Bent, a modern épület nem túl magas, fehérre festett mennyezetű közösségi terében zajlott az események 90%-a. A világítást nem túl acélos mennyezeti neon/LED lámpák adták, kevert fénnyel, cca. 4100K színhőmérséklettel. Mivel a kevés fény vagy nagyon magas ISO-t vagy teljesen nyitott blendét igényelt, magamban ez utóbbira szavaztam. Viszont itt már 19-re kellett lapot húznom, az F1.4-es blendék miatt (mélységélesség) csak a szemkövető rendszer használata kecsegtetett jó eredménnyel, az arckövetés szóba sem jöhetett. Az otthoni próbák során bámulatra méltó pontossággal követte az AF a modellek beállított szemeit, úgyhogy bátran vágtam bele a munkába. Nem is csalódtam, a jó pár napos töprengés a praktikus gomb-kiosztásról, majd ezek begyakorlása meghozta a gyümölcsét. Az elkészült 300 expóból nem akadt egy életlen sem, vagyis technikai probléma miatt nem kellett kikukáznom egy fotót sem. Mivel nem kaptam felhatalmazást képek közlésére, ezért csak egy illusztrációs fotó az esti programok beszélgetős részéről. A kép “poénja”, hogy a főalak szemkövetése a fémkorláton kívülről indult, de az AF megtartotta a megtalált képelemet és ebben a nehéz felvételi helyzetben is nagyot alkotott.
A H2 természetesen a Fujinon optikákkal is nagyon pontosan dolgozott, a kevés fény sem zavarta, ennek bizonyítására egy külső helyszínen készített fotót mellékelek, mely XF16mmF1.2-vel készült. Segítségként egy Nissin i60A (TIPA-díjas volt 2016-ban, nem véletlenül) dolgozott a vakupapucsba dugva, derítő üzemmódban (-2FÉ), saját diffúzorával lágyítva az amúgy kemény “konzerv” fényt.
Összegzésként bevallom, nagyon kellemes csalódás volt számomra az új kamera és a Sigma apró üdvöskéje. Izgatottan várom a további tapasztalatokat, biztos vagyok benne, hogy további pozitív élmények várnak majd bennünket.
Minőségben és ár-érték arányban is jól teljesített a Sigma 56mm F1.4 DC DN
New Yorkot még végigfotózta velem: Fujifilm X-T4 (bal), de utána jött a trónkövetelő, az X-H2. A csere gyors és fájdalommentes volt. Köszönet a Fujifilm Magyarországnak.
Szeptember 9-16, New York. Fantasztikus kirándulás, családi körben. A már ismert, ikonikus helyek felkeresése, fotózással fűszerezve. Életre szóló élmény volt – ismét.
Az Empire State Building megunhatatlan sziluettje – kissé eltérve a megszokottól (Fujifilm X-T4&Fujinon XF55-200mm)
És az utazás materializálódott látványvilága – naptár formájában
A Szentatya a Vízivárosban (MTI FOTO: Mónos Gábor)
Pontosan 31 éve, 1991.08.16-án, II. János Pál pápa látogatást tett Esztergomban.
Sztori: amikor a rendszerváltás után a pápa, az azóta szentté avatott II. János-Pál hazánkba látogatott, már hónapokkal korábban kezdődtek az előkészületek. Így volt ez az MTI-nél is. Szokás szerint percre és méterre pontos forgatókönyvek készültek arról, ki, hol és mit fotografál, hogyan jut el a kitelepült laborunkba a riporterektől a kész képanyag. Esztergomban a Bazilika előtt voltak felállítva a nézői tribünök, velünk szemben a főbejárat oszlopai előtt zajlott a mise. 3-4 fotósunk dolgozott a különböző emelvényeken, de a rendezvény előtt hirtelen, felrúgva az előzetes terveket, a Kormányőrség megtiltott minden mise alatti mozgást, így az a veszély fenyegetett bennünket, hogy csak a ceremónia végeztével tudjuk a képszerkesztőhöz juttatni leexponált filmtekercseinket. Ez megengedhetetlen késedelmet jelentett volna. A tribünök között csak kormányőrök mozoghattak és néhány készenléti orvos. Már zajlott a ceremónia, mikor az egyik doktorban, régi, gyerekkori jó barátomat ismertem fel. Kérésemre ő szedte össze a filmjeinket, amire a kordonon kívül ugrásra készen várt egy futár. Így sikerült megnyernünk a hírügynökségek versenyét. Stábunk vezetője azonnal jutalmazott: a pápa a mise után Mindszenty sírját kereste fel az Bazilika altemplomában. Zártkörű látogatás volt, mindössze két fotós kísérhette csak le a Szentatyát. Az egyik a pápa személyi fotósa volt … a másik én.
Régebben sokat utaztam, manapság már kevesebbet. De az igazán rosszul érint, hogy a felszerelésem nélkülem utazik, főleg a “mumus” Portugáliába. Ami gyönyörű ország, tengerpartja csodálatos, aktozni nincs is szebb (igaz, Rita?), de sajnos az európai Fuji szerviz is eme gyönyörű országban található. Mai utasom a Fujinon XF33mmF1.4R, ami már gyárilag betegen érkezett hozzám. “Majd meggyógyul” gondoltam napról-napra, de hát a számítástechnikában (pláne) nincsenek csodák. Délután tehát útra kelt a kis 33-as, remélem, egy hónapon belül hibátlanul vissza is ér, és jöhet velem New Yorkba, melózni.
Korábban már kiadtam ezt a fotót, de nem fűztem hozzá magyarázatot. Egy április eleji fotózáson utolért a korai X-PRO3-ak “gyermekbetegsége”: a hátsó LCD tönkrement. A gépp becsületére legyen szólva, zokszó nélkül dolgozott tovább, nem hagyva cserben gazdáját. A javítás – mely a lehajtható LCD komplett cseréjéből állt – nem volt olcsó mulatság. Bónuszként azért kaptam egy gyári tisztítást és újrakalibrálást. Amíg munkaeszközöm megjárta Portugáliát, eldöntöttem, hogy itt az ideje egy cserének, visszatérek a T-vonalra. Így hát tegnap óta egy X-T4-es (boldog) tulajdonosa lettem, s hogy maximális legyen az élvezet, egy XF33mmF1.4R LM WR optikával is megajándékoztam magam.
A Magyar Fotóművészek Világszövetsége által patronált “XXXVI. Életünk -2022” kanizsai Fotószalonra kértek tőlem anyagot. A megmérettetésre végül 4 ország 169 szerzőjének 1788 fotója érkezett be. A legnépesebb kategória a “Kötetlen színes” volt, 628 képpel. A pályázat zsűrije 49 “érdemes” fényképet válogatott ki kiállításra. Ide került be a “Dobos” c. képem a már említett kategóriában. Eredményhirdetés jövő vasárnap (05.21-én) a kiállításmegnyitón, Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ Ösze András Galériájában (Nagykanizsa, Széchenyi tér 5.) Köszönet a zsűrinek!
Amikor tavaly bejelentették az idei Giro d’Italia – a világ második legjelentősebb kerékpárversenye – három napos magyarországi etapjának útvonalát, nem hittem a szememnek. Az első nap, első órájában a házunk előtt húz el a mezőny, s halad tovább jól ismert útvonalon, Bajna érintésével Esztergom, majd Visegrád felé. Ajándék ez egy fotóriporternek: a világverseny házhoz jön. Tehát teljes harci díszt öltve, legyalogoltam a körforgalomig (úgy kemény 400 méter) és ott megörökítettem fatornyos kis falunk idei legnagyobb eseményét, a rangos országúti kerékpárosversenyt, a Giro d’Italia-t.
A peloton közepén Valter Attila, a legeredményesebb magyar kerékpáros mosolyog
Mónos Gábor fotográfus / Fuji X-Photographer 