Megsorozták a sajtófotót: itt az új Ptk.

Március 15.-kétől életbe lépett az új Ptk., melyben – sok más mellett – a fotósokra is “gondoltak” a kedves jogalkotók. De miről is van szó? Mi változott?
Akkor lássuk: abban mindenki egyetért, hogy  a legfájóbb pont , miszerint már a felvétel készítéséhez is engedély kell. Igaz, létezett egy 1992. LXIII-as adatvédelmi törvény, mely rendelkezett a személyes adatok védelméről (és a fotó nagyon is az!); tehát a 3. § (1) pontja szerint  “Személyes adat akkor kezelhető, ha 
a) ahhoz az érintett hozzájárul, …”

Ezzel azonban mi fotósok, nem igazán törődtünk, a kialakult gyakorlat az volt, hogy a fényképezés szabad (ha nem okoz az alanynak érdeksérelmet, vagy nem ábrázolja őt méltatlan helyzetben), a közléshez azonban engedély már általában kell. A büntetőjogi  felelősség azonban kizárólag azé volt, aki az ominózus képet közzé tette.
Március idusától azonban kissé más lett a helyzet. 

Az  V. törvény részlete az új Polgári Törvénykönyvből:
“2:48. § (1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. (2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.”

Gyorsan megjegyzem, hogy a “(nyilvános) közéleti szereplésről készült felvétel” nem tévesztendő össze a közéleti szereplőről készült felvétellel!
Látszólag tényleg semmi más nem történt, mint a már idézett  adatvédelmi törvényben amúgy is rögzített, személyes adatokkal  kapcsolatos rendelkezést  beemelték az új Ptk-ba.
De miért volt erre szükség?

Véleményem szerint nem az átlagfotós életét akarták megnehezíteni. Nem azért, mintha a törvényalkotók tekintettel lennének a fényképezést kedvelő és művelő több milliónyi honfitársukra. Velük ők nem törődnek. A célkeresztbe  a sajtófotósok egyre szűkülő rétege került.
–De hiszen őket eddig is tetten lehetett érni, mert a sajtófotó valahol mindig megjelent!– mondhatná a nyájas olvasó.
Sajnos nem ez a helyzet. Bár a megjelent képek miatt utólag a megjelentetőt (kiadó, főszerkesztő stb.) lehetett  perelni, de ez nem változtatott  a szikár tényen: a célközönség már meglátta a sérelmezett fényképet, s ha az ráadásul felkerült az internetre – aminek általában 99.9% az esélye – akkor az mindörökre ott is maradt, akár változatos formákban (mém)  is tovább élve.
Tehát a törvény célja számomra teljesen egyértelmű: a sajtófotósok megfélemlítése (hogy kényes szituációkban ne készítsenek felvételt), ha pedig mégis, akkor  büntethetőségük megteremtése.
 Így a mindenkori hatalomnak lehetősége adatik arra, hogy politikusairól – nem egy nyilvános politikai esemény keretében – készítendő fotók esetében már a kép  elkészítését meg tudják akadályozni, úgy, hogy  ezt a tevékenységet mostantól bűncselekménnyé kategorizálták.  A politikus rögtön rendőrt hívhat, ha úgy véli, valaki lefotózta, s míg a közeg  a helyszínre érkezik, a”jószándékú emberek” (értsd. testőrök), állampolgári jogon  “visszatarthatják” az elkövetőt, a fotóst, aki így hamar a törvény markába kerül.
Ha pedig már megvan a baj, mégis elkészült a valóság fénymásolata,  a fotó megjelenése esetén a felvételt elkészítő  is automatikusan büntethetővé válik.

Példának csak egy eset: súlyos szankciókra számíthatna ma az a fényképész, aki kb. egy évvel ezelőtt lefotózott egy ifjú honatyát, kacsalábon forgó palotája előtt. A képmás  megjelenése nagy botrányt kavart, sok kellemetlen percet szerzett és magyarázkodással eltöltött órát jelentett az előbb említett, nem kétkezi munkával temérdek pénzt kereső fiatal polgártársunk számára.
Na, az ilyen képek ezután nagyon sokba fognak kerülni. És ezért nem kell félnie az (amatőr) fotósok nagy táborának. A sajtó elviszi helyettük a balhét.