Bevallom őszintén, korábban csak hallomásból ismertem a Viltrox márkát, igazából nem is nagyon érdekelt. Annyit tudtam, hogy egy feltörekvő kínai gyártóról van szó, aki egyre bátrabban szórja a piacra fényerős fixeit, melyek aztán gyakran sajnos a használtcikkeket kínáló site-okon végzik. A szokásos standard fókusztávolságok (13, 23, 33, 56, 85) szerepelnek a kínai kínálatban, jó fényerővel, de a teljesen nyitott blendénél érezhető lágysággal/életlenséggel – olvashatjuk a tesztekben. “Szexepiljük” az áruk, mely a gyári objektívekhez képest igen barátiak, egészen pontosan a gyári megfelelő 47-52%-a! A felhasználó pedig maga dönthet, melyik megoldás a megfelelő számára? A a hivatalos brand optika vitathatatlan felsőbbrendűsége, vagy ECO megoldásként olcsóbb árú, ámde nem annyira”penge” minőségű üveg az elfogadható alternatíva?
Ebbe a langyos pocsolyába dobta bele a féltéglát a Viltrox, amikor előrukkolt a 75mm-es fókusztávolságú objektívjével, ráadásul “PRO” kivitelben, ami szabvány időjárás-állóságot jelent.
Miért lett telitalálat ez az optika? Több okból is. Először is itt van a fókusztávolság kérdésköre. Ha fix objektívet keresünk a telék között, a Fuji gyári kínálatában elég szegényes szikár a felhozatal. Három fókusztávolság elérhető, az 50 (Leica 75)mm, az 56 (Leica 84)mm és a “felsőházi” nagy öreg klasszikus XF90mmF2 (Leica 135mm). Az 56 és a 90mm közötti szabad sávba tette be nagyon ügyesen a lábát a Viltrox, felhagyva a standard fókusztávolságok “klónozásával”. Olyan szegmensbe nyomult be tehát, ahol nem kellett vetélytárssal megküzdenie.
Fényerő szempontjából a japán gyári felhozatal már minden igényt kielégít: F1.0 és F2.0 között változhat, több lépcsőben. A V75-tel a kínai gyár azonban ismét merészet húzott, mert az F1.2 a kategória majdnem legjobb értéke, holtversenyben a 2-3 helyen áll. De mire is kell nekünk egy ilyen fényerős lencse? “Majd, ha lemegy a Nap, megtudod” – mondhatják rutinosabb kollégáink és mennyire igazuk van! Ha emellé még idevesszük a sokszor már alapkövetelménnyé vált háttérelmosást teljesen nyitott rekesznél, akár még vakufény (HSS) mellett is, akkor láthatjuk, hogy egy komoly, modern eszköz állhat rendelkezésünkre, ha bizalmat szavazunk a V75-nek.
Mivel régóta tervezem, hogy a korábban botorul kétszer is eladott Fujinon XF90mmF2-t pótolom, saját magamat is meggyőztem a Viltrox AF 75/1.2 XF megvásárlásának szükségességéről.
Használat: Fujifilm X-H2-209C gépvázzal (firmware 3.00)
Tapasztalataim:
–Rendezvényfotózás kültéren, adott fényben (Tatai Patara): itt került először a mélyvízbe a Viltrox, de rögtön le is vizsgázott/tam.
Koszorúzás, az aktuális nagyember lassú, kimért lépésekkel közeledik a tetthely felé, virágfüzérrel kezében, a 75-ös viszont nem találja sem a szemét, sem az arcát, veszettül motorozik előre-hátra, a végeredmény egy jobb sorsra érdemes, ám velejéig életlen kép: hát ezt elbuktuk, pajtás! Gyorsan vissza is került az addig hiba nélkül dolgozó Fujinon XF33mm az X-H2 vázra. Bemutatkozásnak nem a legjobb dolog, ami történhetett velünk. Másnap már óvatosabban használtam a Viltroxot, statikus portréknál hiba nélkül, gyorsan találta meg a modellek szemeit. Egy piros pont a Viltroxnak, egy fekete nekem.
–Portré szobában, adott fényben:
Korrek szemfelismerés és leképezés, teljesen nyitott rekesszel is. Alapszituáció, ezt illik is sikeresen teljesíteni.
–Vállalati rendezvény, 17 és 21:30 óra között, adott és kevert fényben, kül- és beltéren egyaránt:
A teszt záróakkordjaként céges ünnepség, ültetett vacsorával, műsorral. A társaság ismerős, évek óta fotózom őket, tehát vettem egy nagy levegőt és a Fujinon XF 50-140mmF2.8 helyett a durván fényerős Viltroxot vittem csak magammal, ugyanis nem kellett messziről lesifotóskodnom, közel mehettem a vendégekhez.
Választásomat nem bántam meg. Automata ISO-s beállítást használtam (125-6400 ISO, záridő IS AUTOMATA) és kíváncsian vártam a végeredményt. Amit kaptam, engem is meglepett. Az X- H2 maximálisan együtt dolgozott a Vitroxxal (is): a zársebességet kevés fényben sem engedte 1/110 sec. alá (reciprok-szabály), ha több fény esett a szereplőkre, akkor értelemszerűen 125ISO-val és 1/110 sec. feletti időkkel dolgozott.
Ennek a beállításnak, valamint a Q-menü paraméteinek helyes megválasztásával nagy tömegben tudtam gyártani a SOOC-jpegeket, melyek közül egyetlen egy sem volt berázott! A RAW-ok csak tartalékként szerepeltek, de szerencsére hozzájuk sem kellett nyúlnom.
+1, bónusz:
-Országúti próba: kezembe vettem vizsgálódásom tárgyát (na jó, azért felraktam az X-H2 vázra) és kiballagtam a közelünkben futó régi 7-es úthoz. Ez egy jól belátható, nyílegyenes szakasz Tárnok előtt, itt mindenki úgy megy, ahogy a csövön kifér betartja a KRESZ által előírt megengedett sebességet, ezért ideális hely az objektív és a követő AF gyorsaságának kipróbálására. Pont egy tucat kép készült a közeledő személygépjárművekről és nem meglepő módon természetesen mindegyik teljesen éles is lett.
Beállított (és generált) értékek: 1/18000 sec., F1.2, ISO125, időautomatika, -1FÉ, követő AF, booster NO, témaérzékelés: szgk, sorozatfelvétel 15kép/mp, SOOC-jpeg (mintafotó-sor)
KONKLÚZIÓ:
Kezdjük egy negatívummal: a Viltrox 75XF egy böszme nagy, súlyos és bumfordi objektív, s mint ilyen elég nehezen is kezelhető, méretei és tömege a Fujinon XF16-55mmF2.8-hoz hasonlítanak.
De ennyi, itt véget ér a panaszok sora, az optika minden próbát kiállt.
Remek, olykor életet megbízást mentő fényerő, pontos autofókusz (jelenlegi firmware 1.02), jól működő, kézreálló blendegyűrű teszi élvezetessé a Viltrox-szal történő fotografálást.
Jellege szerint az objektív nem a – többek által túl sterilnek tartott – gyári objektívekre hajaz, hanem inkább vintage-jellegűnek mondhatnám. A blende nyitásával az általános lágyság ugyan növekszik, de mindig megvan az az éles pont, az, amire az AF mérőkeretét állítottuk, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a blendegyűrű forgatásával a lágyságot is tudatosan tudjuk szabályozni. És ez sajátos, szerethető karaktert ad vizsgálódásunk tárgyának.
Bevallom őszintén, a kromatikus aberráció kérdésével nem igazán foglalkoztam, kiugró problémát viszont nem találtam.
Az objektív színei igen hasonlóak a gyárihoz, ellentétben pl. a Sigma 56mmF1.4-gyel, ahol szinte ordított észrevehető volt az eltérés.
Technikai paraméterekkel nem fárasztok senkit, aki komolyan érdeklődik felőle, az úgyis felkeresi a gyártó, vagy a forgalmazó (StudioLine Kft.) weboldalát, viszont azt megemlíteném még, hogy a lencsetagok a jó hírű japán HOYA gyárában készültek a rájuk gőzölt bevonatokkal együtt.
A jelenlegi firmware az 1.02-as, USB C-vel akár egy telefonról is frissíthető, érdemes a gyártó oldalát rendszeresen ellenőrizni az esetleges újabb szoftverért.
Ár: az építési- és a képminőséghez képest az ár szerintem igen kedvező, a gyári megfelelő cca. 60%-a.
Zárásképpen: Jelenleg igen jó megoldást jelenthet a fényerős kistelék között a V75, de csak addig, míg meg nem jelenik az újratervezett XF90-es, jobb fényerővel és stabilizátorral. Addig viszont bátran ajánlom a V75-öst, nem fog csalódást okozni, használhatjuk napi munkára vagy igényes hobby-fotózásra, nem is feltétlenül a gyári objektívek helyett, hanem inkább a gyári sor kiegészítésére.
Mónos Gábor fotográfus / Fuji X-Photographer 